Lőw Immánuel
Lőw Immánuel (Szeged, 1854. jan. 20. – Bp., 1944. júl. 19.): főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író, ~ Lipót fia. Egy.-i és teológiai tanulmányait Berlinben végezte. 1878-ban választotta főrabbijává a szegedi zsidó hitközség Az 1919-ben föllépett a fehérterror ellen, ezért 1921-ben pert indítottak ellene. Sémi filológiai dolgozataival, hitszónoklataival és botanikai tudományos munkásságával nemzetközi elismerést szerzett. A m. irodalom és történelem sok nagyságáról (Arany János, Deák Ferenc, Mikszáth Kálmán, II. Rákóczi Ferenc, Vörösmarty Mihály) mondott emlékbeszédet, s ezeket nyomtatásban is megjelentette. Magyarra fordította az Énekek Énekét, 1927-től a felsőház tagja volt. A fasiszták 90 éves kora ellenére deportálták. – F. m. Aramäische Pflanzennamen (Leipzig, 1881); A szegedi zsidók 1785 – 1885 (Kulinyi Zsigmonddal, Szeged, 1885); Die Flora der Juden (Wien – Leipzig, 1926 – 34). – Irod. Scheiber Sándor: L. I. (Bp., 1947); Scheiber Sándor: Kálmány Lajos leveleiből L. I.-hez (Bp., 1947); Eugen Frenkel: Bibliographie der Schriften I. L.-s. Semitic Studies in Memory of I. L. (műveinek teljes bibliográfiájával, Bp., 1947).
