Lukács Károly
Lukács Károly (Balatonboglár, 1882. máj. 13. – Bp., 1954. máj. 23.): természettudományi kutató, néprajztudós. Egy.-i tanulmányait Bp.-en és Párizsban végezte, 1907-ben bölcsészdoktori, 1908-ban tanári diplomát szerzett. Győri középisk. tanár, 1919-ben igazgató. A Tanácsköztársaság bukása után nyugdíjazták. 1920-tól a Balatoni Halászati Vállalat titkára, majd ügyvezető ig.-jaként balatoni útikönyveket, számos halgazdasági szakcikket írt. Szerepe volt a siófoki halkonzervgyár létrehozásában; a hallisztgyártás megindításában. 1939-ben ismét nyugdíjazták, 1938-tól a balatoni halászat és vízi birtokviszonyok történetével foglalkozott, vezette az általa létesített Siófoki Halászati Múz.-ot. Előadásokat tartott a Balaton népszerűsítése érdekében a Rádióban s a keszthelyi nyári egy.-en. – F. m. A Balatonvidék földrajza kétszáz év előtt (Bél Mátyás…kéziratának ford. A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1943); Tiszai hatás a balatoni halászatban (Ethnographia, 1951).
