Lukács László
Lukács László (Szomolnokhuta, 1906. márc. 31. – Bor, Jugoszlávia, 1944 nyara): költő, műfordító. Értelmiségi családból származott. Olaszo.-ban és Franciao.-ban járt egyre (Bolognában az orvosi, a Sorbonne-on a bölcsészkarra). Franciao.-ban került szorosabb kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1925-ben hazajött, belépett az SZDP-be, ahol a baloldali ellenzékhez csatlakozott. 1930-ban belépett a KMP-be. 1931 – 32-ben munkatársa Sallai Imrének és részt vett a Kommunista c. illegális lap szerkesztésében. 1933-ban a magántisztviselői szervezet illegális kommunista csoportját vezette, 1935-ben a Vörös Segély Végrehajtó Bizottságának titkára lett. 1936-ban másfél évi börtönre ítélték. 1940-ben újra letartóztatták, ekkor a szegedi Csillagbörtönben raboskodott. Kiszabadulása után részt vett az 1943-ban kibontakozó antifasiszta mozgalomban. A német megszállás alatt munkatáborba (Bor) hurcolták, ott halt meg. Írásai a Nyugatban, a Népszavában, a Magyar Nemzetben, a Magyar Csillagban jelentek meg. Főleg oroszból és németből fordított (Lev Tolsztoj, Heine, Rilke). – F. m. Én és mi (Tanulmányok, Bp., 1934); Visszafojtott lélek (versek, Bp., 1941); Férfiak búcsúzása (válogatott versek, összegyűjtötte H. Lukács Borbála, válogatta Pándi Pál, Bp., 1956); Leejtett furulya (versek, műfordítások, prózai írások, Pándi Pál bevezető tanulmányával, Bp., 1959). – Irod. Pándi Pál: Elsüllyedt irodalom (Bp., 1963); Mária Béla: L. L. halálának körülményei (Tiszatáj, 1964); Illés László: L. L. születésének 60. évfordulójára (Népszabadság, 1966. 76. sz.) – Szi. György István: Soha többé (Bp., 1963).
