Lukács Miklós, báró
Lukács Miklós, báró (Gyula, 1905. febr. 4. – Bp., 1986. nov. 1.): karmester. Kossuth-díjas (1973), érdemes (1956) és kiváló művész (1978), a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének (1975) tulajdonosa. Középiskolai tanulmányait befejezvén gyógyíthatatlan betegnek hitték, ezért bárói örökségének nagyrészét elherdálta. Hogy a diagnózisa tévessé vált, komoly tanulmányokat végzett Lipcsében; t.k. Julius Prüvernél, Arthur Schabel zongoraművésznél és Paul Hindemith zeneszerzőnél tanult. Több német városban karmesterkedett, ezért egy számára nem kedvező magyar meghívást visszautasított, de a II. Világháború derekán mégis úgy határozott, hogy hazatér. 1943. okt. 21-én vendégkarmesterként bravúrosan mutatkozott be az Operában Mozart: Szöktetés a szerájból c. operájának vezényletével. Az évad végén az Operaház akkori igazgatóját, Márkus Lászlót fölmentették. A fiatal karmester 1944. júl. 26-ával elvállalta az igazgatóságot, ahonnan szept. 26-án távoznia kellett. Negyedéves igazgatóskodása alatt felkötött, begipszelt karral járt, hogy ne legyen képes dirigálni, mint ahogyan a Szálasi-puccs folyamán Sergio Failoni sem volt hajlandó vezényelni. Mivel számos embert és operai vagyontárgyat megmentett, a háború után az igazolóbizottság működését nagyon is pozitívan értékelte. 1946–50 között a Svédországból hazatért operaigazgató, Tóth Aladár mellett főtitkár, majd karmester. 1949-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főikola operatanszakának, majd 1963-tól énektanszakának tanszékvezetője 1975-ig. 1951-ben a Budapesti MÁV Szimfónikusok vezető karnagya. Nádasdy Kálmán nyugalombavonulásával 1966-ban ismét az Operaház igazgatója; 1969-72 közt színrehozhatta Wagner: A Nibelung gyűrűje mind a 4 részletét, számos 20. sz-i operát mutatott be (Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés, 1969; Alban Berg: Lulu, 1973; Durkó Zsolt: Mózes, 1977). Wagner-operákon kívül főként Verdi-operákban remekelt. 1978-ban nyugolomba vonult az Operából és a MÁV Szimfónikusoktól is, ahol főként Brahms, Beethoven és Bartók-művek vezénylésével tűnt ki. De még néhány éven át vendégszerepelt Mo.on és Németországban is. – – Irod.: Breuer János: A báró (Népszabadság, 1995. II. 4.); Szirtes György: Az Operaház igazgatója, L. M. (Magyar Nemzet, 1975. febr. 5.); Elhunyt Lukécs Miklós (Gábor István, Magyar Nemzet, 1986. nov. 4.).
