Lukács Tibor
Lukács Tibor (Bp., 1924. máj. 23. – Bp., 1988. okt. 6.): jogász. Jogi tanulmányait a II. világháború következtében megszakítani kényszerült, 1957-ben szerzett jogi doktorátust a bp.-i tudományegy.-en. 1945-től vidéki rendőrkapitányságokon vezető beosztásban szolgált. 1946-ban belépett az SZDP-be, majd rövidesen az MKP tagja lett. 1951-ben mint Rajk László követőjét kizárták a pártból és elbocsátották a rendőrségtől. 1951-57-ben a bp.-i Gheorghiu Dej Hajógyárban átképzős, később hajókovács és hajólakatos volt. 1957-58-ban bíró a Bp., X. kerületi Bíróságon, 1958-62-ben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, 1962-67-ben az Igazságügyi Min. főelőadója, 1967-73-ban a Fővárosi Bíróság büntetőtanácsának elnökhelyettese. 1973-tól 1979-ig az Igazságügyi Min. Titkárságának vezetője, 1979-83-ban a Népgazdaság Jogi Szolgálata Önálló Osztályának, 1983-tól nyugalomba vonulásáig (1986) a Tudományos és Tájékoztatási Főosztály vezetője. 1957-től haláláig a Munkásőrség Orsz. Parancsnokságának társadalmi munkatársa. Szűkebb szakterületén, a büntetőjogon kívül az igazságszolgáltatással kapcsolatos etikai, esztétikai filozófiai és szociológiai kérdésekkel foglalkozott. – F. m. A nemi erkölcs elleni bűntettek (Traytler Endrével, Bp., 1963); A bűnmegelőzés a büntetőeljárásban (Bp., 1966); Szerelem, házasság, család (Bp., 1968); Bűnözés és társadalom (Bp., 1971); Feljegyzések az élők házáról (Bp., 1979); A magyar népbírósági jog és a népbíróságok (1945-1950) (Bp., 1979); Szervezett dilemmánk: a börtön (Bp., 1987).
