Lyka Károly
Lyka Károly (Pest, 1869. jan. 4. – Bp., 1965. ápr. 30.): művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1952, 1964). Festőnek készült, Münchenben, Rómában tanult, de abbahagyta festészeti tanulmányait és a művészeti kritikusi pályát választotta. 1914-től a Képzőművészeti Főisk. tanára, 1920-ban ig.-ja. 1936-ban ment nyugdíjba. Mint a Pesti Napló és a Budapesti Napló művészeti kritikusa éveken át harcolt a nagybányai festők, a m. impresszionista festészet elismertetéséért és érvényesüléséért. Művészeti írásaiban következetesen alkalmazta Taine módszerét, egész életében foglalkozott művészetszociológiai vizsgálódással. Legnagyobb hatást azonban népszerűsítő munkáival ért el. Mint a főisk. művészettörténésze és mint kritikus nemzedékeket nevelt a művészet szeretetére, egyéni látásmódra. 1902-ben megalapította és 1918- ig szerk. a Művészet c. folyóiratot. Réti Istvánnal együtt ~ szervezte át a m. művészképzést. 1924-ben a Kisfaludy Társ., 1927-ben a felsőház tagja lett. 1932-ben Arady Kálmán mellett részt vett a Magyar Exlibris Gyűjtők és Grafikabarátok Egyesületének megalapításában. Hagyatékát az OSZK kézirattára és a Művészettörténeti Dokumentáció Központja őrzi. – F. m. A táblabíróvilág művészete (I – IV., Bp., 1922); Madarász Viktor élete és művei (Bp., é. n.); A művészetek története (Bp., 1931); Nemzeti romantika (Bp., 1942); Magyar művészélet Münchenben (Bp., 1951); Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig (Bp., 1953); Festészetünk a két világháború között (Bp., 1956); Michelangelo (Bp., 1957); Leonardo da Vinci (Bp., 1958); Raffaello (Bp., 1959); Rembrandt (Bp., 1962); Munkácsy (1844 – 1900) (Bp., 1964). – Irod. Emlékkönyv L. K. hetvenötödik születésnapjára (Bp., 1944); Művészettörténeti tanulmányok L. K. 85. születésnapjára (Bp., 1954); M. Kiss Pál: 60 év a művészeti nevelés szolgálatában. A pedagógus L. K. (Köznevelés, 1963. 24. sz.); Paál Ákos: L. K. kilencvenöt éves (Rajztanítás, 1964. 2. sz.); Németh Lajos: A kilencvenöt éves üdvözlése (Új Írás, 1964. 2. sz.)..
