Madarász József
Madarász József (Nemeskisfalud, 1814. aug. 27. – Kispest, 1915. jan. 31.): politikus, ügyvéd, ~ László öccse. Az 1832 – 36. évi ogy.-en mint távollevők követe, fiatal jurátus, Kossuth Országgyűlési Tudósításának másolói közé tartozott, ezzel tartotta el magát, és részt vett az ogy.-i ifjak egyesületében, amiért hazaküldték. 1834-ben ügyvédi vizsgát tett. Bátyjával együtt részt vett megyéje ellenzéki mozgalmaiban, majd 1848 – 49-ben mellette a nemesi radikális baloldal tagjaként szerepelt. A Nép-Elem, majd a Debreczeni Lapok szerk.-je. A szabadságharc bukása után 9 évi várfogságra ítélték, Kufsteinban raboskodott. 1856-ban nyerte vissza szabadságát. 1859-ben Amerikában bátyját, Londonban Kossuthot látogatta meg. 1861-ben, majd 1865 után haláláig negyvennyolcas, ill. függetlenségi párti képviselő. 1848-tól 1915-ig megszakítás nélkül a sárkeresztúri kerületet képviselte 67 éven át. 1892-ben, 1898-tól 1899-ig, 1901-ben, 1905-ben és 1910-ben a képviselőház korelnöke. Demokrata körök szervezésével igyekezett tömegmozgalmat létrehozni a kiegyezés módosítására. Korábban költeményeket és színdarabokat is írt. – F. m. Beszédei az 1865 – 67. országgyűlésen (Pest, 1868); Emlékirataim 183 – 1881 (Bp., 1883). – Irod. Illyés Gyula: Az utolsó törzsfő (Bp., 1953); Környei Elek: „A szabadság prófétája volt a próféták türelmetlenségével”. Százötven éve született M. J. (Magy. Nemzet, 1964. 200. sz.).
