Magyarász Imre
Magyarász Imre (Esztergom, 1905 – Bp., 1972. szept. 19.): festő, rajztanár. A Képzőművészeti Főisk.-n végzett (1929), Vaszary János és Csók István növendéke volt. 1929-től rajztanár Esztergomban és Bp.-en, majd hosszabb ideig reklámgrafikus. Baráti szálak fűzték Barcsay Jenőhöz, Beve Gézához és Gadányi Jenőhöz. 1952-66-ban a bp.-i Horváth Mihály téri Gyakorló Isk.-ban tanított. Szerkezetes, olykor expresszív témájú festményei (csendéletek, figurális kompozíciók, tájképek) elsősorban a kubizmus, később a konstruktivizmus hatását mutatják. Kollázsai (Fekete-fehér kollázs, Vörös-fekete kollázs stb.), ezek variációi, akárcsak a színes fények játékait sajátos térkapcsolatokban idéző, kevert technikájú, papírlemezre festett zománcképek sora, az utolsó esztendőkben olajjal farostlemezre festett képarchitektúrái egyéni ízlését tükrözik. Utolsó éveiben súlyos beteg volt. Színei visszafogottak lettek, mindent belső világa komor ritmusához igazított. Életművét szülővárosára hagyta, a teljes oeuvre az esztergomi Keresztény Múz.-ban található. 1928-tól vett részt kollektív tárlatokon. Kiállításai: Bp., Műegy.-i Diákotthon (1967); Esztergom, Tervezőiroda, Zodiakus Klub (1973). – Irod. Frank János: M. I. (Művészet, 1968. 4. sz.); Füzér Károlyné: M. I. (Rajztanítás, 1973. 1. sz.); Dévényi Iván: M. I. (Vigília, 1973); Bodri Ferenc: M. I. (Rajztanítás, 1973. 4. sz.).
