Magyary Géza
Magyary Géza (Alsólóc, 1864. szept. 16. – Bp., 1928. okt. 9.): perjogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1905., r. 1917). Hazai tanulmányok és rövid bírósági joggyakorlat után 1890-től a kecskeméti jogak.-n a római jog tanára. 1893-tól a nagyváradi jogak. tanára (kereskedelmi és váltójog, perjog), közben 1895-ben bp.-i egy.-i magántanár (kereskedelmi jog). 1905 – 28 között bp.-i egy.-i tanár (polgári eljárásjog). Sokoldalú, európai látókörű, alapos képzettségű polgári író, legjelentősebb munkái a polgári eljárásjog köréből valók; foglalkozott a nemzetközi bíráskodás kérdéseivel is. A polgári perjog, valamint a nemzetközi jog körében megjelent műveiért halála után az MTA nagydíját kapta (1929). – F. m. A kiadói ügylet (Bp., 1893); A polgári peres eljárás alaptanai (Bp., 1898); A nemzetközi bíráskodás (Bp., 1918); A magyar polgári perjog tankönyve (Bp., 1924); Összegyűjtött munkái (I – II., az MTA adta ki, Bp., 1941 – 42). – Irod. Vinkler János: M. G. (MTA Emlékbeszédek, 21. bibliográfiával Bp., 1933); Fabinyi Tihamér: Emlékbeszéd (Magy. Jogászegyleti Ért. Új folyam, 24. Bp., 1930); Szladits Károly megemlékezése (Külügyi Szle, 1931); Puskás Károly: Jogi professzorok emlékezete (Bp., 1935).
