Magyary Zoltán
Magyary Zoltán (Tata, 1888. jún. 10. – Héreg, 1945. márc. 24.): jogász, egyetemi tanár. A jogi és államtudományi doktorátus megszerzése után a vallás- és közoktatásügyi min. szolgálatába lépett. 1917-től min. tanácsosi rangban a tudománypolitikai ügyosztály vezetője. A költségvetés és a tizedes rendszer kérdéseivel, majd tudománypolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1930-tól bp.-i egy.-i tanár és rövid ideig racionalizálási kormánybiztos. Közigazgatási elképzeléseit a tanszéke mellett szervezett Magyar Közigazgatástudományi Intézetben fejtette ki. 1932 – 1935 között részben mint a VI. Nemzetközi Közigazgatástudományi Kongresszus főelőadója külföldön – többek között a SZU-ban is – tanulmányozta a modern közigazgatás kialakulását. Sürgette a közigazgatás kérdéseinek a tényeken alapuló és a modern szervezéselmélet eredményeinek figyelembevételével történő vizsgálatát. Kutatásai azonban főként a szervezeti megoldásokra irányultak és nem foglalkoztak azok politikai összefüggéseivel. Az erőteljes állami centralizáció híve. Eszméinek gyakorlati megvalósítása érdekében 1938 után a tatai járásban népfőisk.-t szervezett és helytörténeti anyagot gyűjtött. Szerk. A magyar tudománypolitika alapvetése c. munkát (Bp., 1927). – F. m. A magyar közigazgatás racionalizálása (Bp., 1930); Az amerikai államélet (Bp., 1934); Közigazgatási vezérkar (Bp., 1938); A közigazgatás és az emberek (Kiss Istvánnal, Bp., 1939); Dolgozatok a közigazgatási reform köréből (szerk. Kiss István Bp., 1940); Magyar közigazgatás (Bp., 1942).
