Maksay Ferenc
Maksay Ferenc (Bp., 1916. okt. 21. – Bp., 1984. dec. 11.): történész, a történelemtudomány doktora (1976). Mint az Eötvös Kollégium tagja egy.-i tanulmányait 1934-39-ben végezte a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en, ahol 1939-ben történelem-latin szakos középisk.-i tanári, 1940-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1940-46-ban a bp.-i tudományegy.-en tanársegéd, 1946-49-ben a bp.-i Néptudományi Int.-ben a település- és parasztságtörténet előadója. 1949-től a Magy. Orsz. Levéltár levéltárosa, 1962-től főlevéltárosa, 1952-59-ben a központi kincstári szervek levéltárainak referense, 1960-67-ben a térkép- és tervtár, 1967-től a m. kamara levéltárának referense. 1965-ben a történelemtudomány kandidátusa lett. Pályáját település- és népiségtörténeti kutatásokkal kezdte, később főként kormányzattörténettel, történeti kartográfiával és levéltártudománnyal foglalkozott. Élete utolsó két évtizedében alapvető kutatásokat folytatott a közép- és újkori m. agrár- és településtörténet területén. Rekonstruálta a Thököly- és Rákóczi-szabadságharc levéltárát. – F. m. A középkori Szatmár megye (Bp., 1940); Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon (Bp., 1958); Urbariumok, XVI-XVII. század (szerk., Bp., 1959); Kéziratos térképek a területi állami levéltárakban (I-V., Bp., 1965-68); A magyar falu középkori településrendje (Bp., 1971). – Irod. Buzási János: M. F. (Levéltári Közl., 1985. 1. sz.); Bélay Vilmos: M. F. (Levéltári Szle, 1985. 1. sz.).
