Mályusz Elemér
Mályusz Elemér (Makó, 1898. aug. 22. – Bp., 1989. aug. 25.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1930, r. 1941-49, 1989). Egy.-i tanulmányait az Eötvös Kollégium tagjaként (1916-20) a bp.-i tudományegy.-en végezte, ahol 1920-ban történelemből bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1920-22-ben Bécsben folytatott levéltári kutatásokat. 1922-1930 között a Magy. Orsz. Levéltár tisztviselője. 1925-ben „Magyar társadalomtörténet” c. tárgykörből magántanári képesítést szerzett a bp.-i tudományegy.-en. 1930-34-ben a m. történelem ny. rk. tanára a szegedi tudományegy.-en. 1934-től 1945-ig az 1526 előtti m. történelem ny. r. tanára a bp.-i tudományegy.-en. 1930-1944 között a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár szerk.-je, 1931-35-ben Domanovszky Sándorral és Hajnal Istvánnal szerk. a Századok c. folyóiratot. 1945-ben politikai okokból kényszernyugdíjazták. 1947-54-ben az ev. egyház levéltárosa, 1954-től nyugalomba vonulásáig (1968) az MTA Történettudományi Intézet főmunkatársa. 1973-ban Akadémiai Díjat kapott. Kutatásai a m. történelem szinte valamennyi szakaszát érintették. Kiemelkedő eredményeket ért el a középkori és a 18. sz.-i Mo. történetének, a hűbériség és rendiség problémájának vizsgálatában. Behatóan foglalkozott a m. művelődés- és egyháztörténet különböző kérdéseivel is. Nevéhez fűződik a népiségtörténeti kutatás megindítása és szervezése. – F. m. Turóc megye kialakulása (Bp., 1922); A reformkor nemzedéke (Bp., 1923); Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790-1795 (kiad., bev. tanulmány és magyarázatok, Bp., 1926); Sturm auf Ungarn. Volkskommissäre und Genossen im Auslande (München, 1931, angolul is); A népiség története (Bp., 1931); Árpád-házi Boldog Margit (A magyar egyházi műveltség problémája) (Károlyi Árpád-Emlékkönyv, Bp., 1933); A Rákóczi-kor társadalma (Rákóczi Emlékkönyv, II., Bp., 1935); A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus (Bp., 1939); A középkori magyar nemzetiségi politika (Századok, 1939); Magyar Művelődéstörténet, II. Magyar renaissance (szerk., társszerző, Bp., 1939); Geschichte des ungarischen Volkstums von der Landnahme bis zum Ausgang des Mittelalters (Bp., 1940); A magyar társadalom a Hunyadiak korában (A hűbériség és rendiség problémája) (Bp., 1940); Iratok a türelmi rendelet történetéhez (kiad., magyarázó jegyzetekkel, Bp., 1940); Erdély és népei (előszó, szerk., Bp., 1941, németül, Bp.-Lipcse-Milánó, 1944); A magyar történettudomány (Bp., 1942); Zsigmond-kori oklevéltár (I-II, Bp., 1951-58); Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (társszerző, Bp., 1953); A magyar rendi állam Hunyadi korában (Bp., 1958); A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog (Bp., 1958, németül, 1959); A Thuróczy-krónika és forrásai (Bp., 1967); Egyházi társadalom a középkori Magyarországon (Bp., 1971); Az V. István-kori gesta (Bp., 1971); Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon (Bp., 1973); Zsigmond király uralma Magyarországon (Bp., 1984, németül, 1989); Az erdélyi magyar társadalom a középkorban (Bp., 1988); Chronica Johannis Thuroczy (kiad., szerk. Kristó Gyulával, I-II, Bp., 1989). – Irod. Zoványi Jenő: Akadémikus, céhbeli és dilettáns egyháztörténetírók (Bp., 1943); Pamlényi Ervin: M. E. 70 éves (Magy. Nemzet, 1968. szept.); Bogyay, Tamás: E. M. 75. jahre alt (Ungarnjahrbuch, Bd. 5. Mainz, 1973); M. E. Emlékkönyv (szerk. H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc, Bp., 1984; M. E. műveinek bibliográfiájával); Bizakodás (beszélgetés M. E.-vel, riporter Kmety Attila, Élet és Tudomány, 1989. 24. sz.); Czigány Lóránt: A túlsó partról. Mit „vétett” M. E.? (Magy. Nemzet, 1989. szept. 18.); Jakó Zsigmond: Búcsú M. E.-től (Hitel, 1989. 23. sz.); Jakó Zsigmond: M. E. (Magy. Tud., 1990. 1. sz.); Soós István: M. E. (Levéltári Szle, 1990. 1. sz.); Komjáthy Miklós: M. E. (Keresztyén Igazság, 1990. 5. sz.).
