Mándi Andor
Mándi Andor (Bp., 1891. szept. 23. – Bp., 1972. aug. 24.): gépészmérnök, c. egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1957), a műszaki tudományok doktora (1958). Oklevelét a charlottenburgi műegy.-en szerezte (1914). 1920-ban a Weiss Manfréd-gyár szerkesztő mérnöke lett. 1921–1959 között a Ganz Villamossági Gyárban működött, osztályvezetői, főmérnöki, utóbb ig.-i beosztásban. 1950-től a bp.-i műszaki egy. előadója, 1959-től nyugalomba vonulásáig (1966), az Egyesült Villamosgépgyár műszaki tanácsadója volt. Tevékenysége úgyszólván a villamosgépgyártás egész területére kiterjedt. Több új gépsorozatot fejlesztett ki (FH típusú középteljesítményű motorok, hengeres forgórészű szinkron generátorok, szinkronozott aszinkron motorok stb.). Kandó Kálmán munkásságát folytatva, továbbfejlesztette a fázisváltós mozdonyt. Szabadalma szerint csúszógyűrűs vontató motorokkal és fázisváltóval kapcsolt (külön hajtómotor nélküli) periódusváltóval készültek a Magy. Államvasutak (MÁV) villamosmozdonyai. Találmánya, a turbógenerátorok kereszttekercses forgórésze (1946), amellyel az addigi teljesítmény határát több mint háromszorosára, azonos méreteknél a gép kihasználását 25-40%-kal növelte. Az Egyesült Villamosgépgyárban a nagyobb, zárt motorok melegedésének mérésére úi módszert dolgozott ki. Tanulmányai jelentek meg e kérdésről. Műegy.-i előadásaihoz készült Nagy villamosgépek c. jegyzete. A Magy. Elektrotechnikai Egyesület 1971-ben t. elnökévé választotta. Zipernowsky Károly-emlékéremmel tüntette ki. – Irod. Gohér Mihály: Dr. M. A. 80 éves (Elektrotechnika, 1971. 12. sz.); Gohér Mihály: Dr. M. A. 1891-1972 (Elektrotechnika, 1972. 10. m. sz.).
