Manga János
Manga János (Tereszlény, 1906. jún. 24. – Bp., 1977. szept. 2.): néprajzkutató, a történelemtudományok kandidátusa (1960). Tanítói diplomát, majd Kolozsvárott bölcsészdoktorátust szerzett (1941). Szlovákiai magyar falvakban (1929-38), ill. Érsekújvárott tanított (1938–41). A bp.-i Néprajzi Múz. muzeológusa (1941–49). A balassagyarmati Palóc Múz. ig.-ja (1949–57, 1958–59). A bp.-i Népművelési Intézet ig.-ja (1960–63), nyugdíjazásáig az MTA Néprajzi Kutató Csoport tudományos főmunkatársa, osztályvezetője (1963–1973). 1932-től a pozsonyi rádió m. adásának első szerk.-je. Az 1930-as években a rádió munkatársaként kezdett népzenét gyűjteni szlovákiai falvakban. Elsősorban ünnepi népszokásokkal, népi hangszerekkel, r. k. vallásos néprajzzal és pásztorművészettel foglalkozott. Az Ipoly és a Garam mente, Zoborvidék és Mátyusföld m. vidékeit kutatta. Vizsgálta a jeles napok magyar-szlovák interetnikus vonatkozásait. Tanulmányokat tett közzé a mo.-i szlovákok néprajzáról. – F. m. Ünnepi szokások a Nyitra megyei Menyhén (Bp., 1942); A magyar katolikus népélet képekben (Bp., 1948); Egy dunántúli faragó pásztor (Bp., 1954); Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968); Magyar népdalok – népi hangszerek (angolul, németül is, Bp., 1969); Magyar pásztorfaragások (angolul, németül is, Bp., 1971); Palócföld (Bp., 1979). – Irod. Bakó Ferenc utószava a Palócföld c. kötetben.
