Manninger Vilmos
Manninger Vilmos (Sopron, 1876. szept. 30. – Sopron, 1945. máj. 2.): sebész. Gusztáv bátyja. 1898-ban avatták Bp.-en orvosdoktorrá, 1902 – 1906-ban gyakornok, 1907-ben rendelő orvos a János Kórházban, egy.-i magántanár a sebészeti propedeutikából, majd 1908-tól a Margit Kórház főorvosa. 1914-től 1936-ig a János Kórház sebész főorvosa. 1926-ban rk. tanár, az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet főorvosa. 1936-ban kórházügyi előadó a belügymin.-ban. Jelentősek az aszepszisre vonatkozó tanulmányai. A rák elleni küzdelem, a mo.-i rákstatisztika egyik első megszervezője. Borszéky Károllyal együtt szerk. A Magyar Sebésztársaság munkálatait (Bp., 1913). – F. m. A sebészet tankönyve (Bp., 1910 – 1913); Onomatologia medica, orvosi neves könyv (Bakay Lajossal, Bp., 1907); A sebészet diadalútja (Bp., 1938). – Irod. Király Jenő: Megemlékezés M. V.-ról és munkásságáról (Magy. sebészet, 1958. 1. sz.); Király Jenő: M. V. (Soproni Szle, 1958. 2. sz.)
