Marczali Henrik
Marczali Henrik (Marcali, 1856. ápr. 3. – Bp., 1940. júl. 21.): történetíró, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1893). Tanulmányait külföldön (Bécs, Párizs, Berlin) is folytatta. 1878-tól a bp.-i gyakorló gimn., 1895-től a bp.-i egy. tanára. Haladó magatartása miatt a Tanácsköztársaság bukása után szabadságolták egy időre, majd 1924-ben végkielégítéssel elbocsátották. Széles körű, pozitivistajellegű irodalmi munkássága (összefoglaló művek, sok tanulmány, cikk stb.) a m. és egyetemes történelem régibb és újabb témáit egyaránt felölelte. 1898-tól szerk. és újkori részében írta a Nagy Képes Világtörténet c. sorozatot. Elsőnek dolgozta fel részletesebb munkákban Mo. 18. sz.-i történetét gazdasági, társadalmi és művelődési mozzanatokra is kiterjedően, sok elismeréssel a Habsburg-kormányzat iránt. Történettudományunk fejlődésében ~ a polgári történetfelfogás jelentős képviselője. – F. m. A földrajzi viszonyok befolyása Magyarország történetére (Bp., 1874); A magyar történet kútfői az Árpádok korában (Bp., 1880); Magyarország története II. József korában (I – III., Bp., 1881 – 1888); Mária Terézia (Magy. Tört. életrajzok 18., Bp., 1891); Magyaroszág a királyság megalapításáig (Magyar nemzet története, szerk. Szilágyi Sándor I., Bp., 1895); Magyarország története az Árpádok korában (Magyar nemzet története, szerk. Szilágyi Sándor II., Bp., 1896); Magyarország története III. Károlytól a Bécsi congressusig 1711 – 1815. (Magyar nemzet története, szerk. Szilágyi Sándor VII., Bp., 1898); A magyar történet kútfőinek kézikönyve (Angyal Dávid és Mika Sándor társaságában szerk., Bp., 1901); Az 1790 – 91. országgyűlés (I – II., Bp., 1907); Hungary in the Eighteenth Century (Cambridge, 1910); Ungarisches Verfassungsrecht (Tübingen, 1911). – Irod. Hajnal István: M. H. (Századok, 1940. 4 – 6. sz.); Lederer Emma: M. H helye a magyar polgári töténettudományban (Századok, 1962).
