Marék Antal
Marék Antal (Mezőtúr, 1903. júl. 16. – Bp., 1983. szept. 1.) orvos, író. Középisk. tanulmányait Losoncon végezte. Együttműködött a pozsonyi Híd c. folyóirat munkatársaival. 1932-ben Pécsett szerzett orvosi diplomát. 1932-től 1940-ig Ecseren volt körorvos. 1940-1953 között körzeti, 1953-63-ban belgyógyász csoportvezető főorvos Bp.-en. Orvosi hivatása mellett mint szépíró és szakíró is ismert volt: novellái, esszéi, regényei jelentek meg, rádiójátékokat írt. Életének utolsó két évtizedében az orvosi ismeretterjesztés állt érdeklődése középpontjában. Ismeretterjesztő cikkei jelentek meg a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Családi Lap, valamint a pozsonyi Új Szó és az újvidéki Magyar Szó c. lapban. Tagja volt a Pen Clubnak és a Művészeti Alap irodalmi szakosztályának. – F. m. Emberek az Óceánon (elb., Losonc, 1927); Vihar a galambház felett (r., Losonc, 1927); Zsákutca (r., Pozsony, 1932); Mai dunántúli lírikusok (tan., Szombathely, 1939); Egy orvos vallomásai (kisr., Bp., 1941); A Felvidék, Erdély és a Délvidék irodalma (tan., Bp., 1942); A gyalupadtól a világhírig (r., Bp., 1943); Razzia (kisr., Bp., 1943); A Felvidékről jöttek (r., Bp., 1944); Így élt Albert Schweitzer (Bp., 1976).– Irod. Balassa Anna: M. A. köszöntése (Élet és Irod., 1978. 28. sz.); Mártonvölgyi László: Búcsú a Híd magyarországi szerkesztőjétől (Magy. Nemzet, 1984. márc. 23.).
