Margit, 1944-től Szent, korábban Boldog
Margit, 1944-től Szent, korábban Boldog (Klissza, 1242. jan. 27. – Margitsziget, 1271. jan. 18.): IV. Béla kir. leánya. Szülei apácának szánták, 1246-tól 1254-ig a veszprémi, 1254 után a Nyulak szigeti (mai Margitsziget) domonkos zárdában élt, 1254-ben tett fogadalmat. A korszerű laikus vallásos mozgalmak szellemi világában nőtt fel. A szegénységi mozgalommal való kapcsolatában társadalomkritika nyilvánult meg korának anarchikus viszonyaival szemben. Bátyja, V. István kir. már 1272-ben kérte szentté avatását, ami azonban csak 1944-ben történt meg. A magyar középkor egyeden alakjáról sincsenek olyan részletesen tájékoztató nagyszámú forrásaink, mint ~-ról, Életrajzát legendája tartalmazza amelyet Ráskai Lea 1510-ben másolt le. Ez három részre oszlik: az első ~ kolostorbeli, aszkétikus életmódját ismerteti, a második a nevéhez fűződő csodákat adja elő, a harmadik rész – a szentté avatási pör jegyzőkönyvei alapján – az apácák vallomásait tartalmazza. A legenda legősibb, latin formájának szerzője „Frater Senior”, aki föltételezhetően ~ gyóntatójával, Marcellus páterrel azonos. – Irod. A szenttéavatási per jegyzőkönyve (Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I., Bp , 1896); M. Legendái (Bőle Kornél: Árpádházi M. szenttéavatási ügye és a legidősebb M. legenda, Bp., 1937); Magyar Sion (1867 – 69); Nyelvemléktár VIII., (Bp., 1879); Horváth Cyrill: Joannes Vercellensis és a magyar M. legenda (Bp., 1908); P. C. Bőle: Margherita d’Ungheria (Roma, 1938); Lovas Elemér: Árpádházi Boldog M. élete (Bp., 1939); Mályusz Elemér: Árpádházi Boldog M. (Károlyi emlékkv., Bp., 1933); Mezey László Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén (Bp., 1955). – Szi. Gárdonyi Géza: Isten rabjai (r., Bp., 1908); Kodolányi János: Boldog M. (r., Bp., 1937).
