Maróczy Géza
Maróczy Géza (Szeged, 1870. márc. 3. – Bp., 1951. máj. 29.): nemzetközi sakknagymester. A műegy.-et Zürichben végezte, azután a káposztásmegyeri vízművek építkezésének előkészítésében vett részt. 1903-tól 1919-ig ábrázoló geometria-matematika szakos tanárként működött. A Tanácsköztársaság alatt az Állami Színházak intendánsa volt. 1920-ban kivándorolt Hollandiába, majd az USA-ban tett körutat. 1927-ben hazatért s a Pesti Hírlap sakkrovatvezetője, a Magyar Sakkszövetség kapitánya lett. Középiskolásként kezdett sakkozni, Jakobi Sámuel mester tanítása nyomán a legjobb m. sakkozó lett. A nemzetközi mesteri címet 1895-ben Hastingsben elért győzelmével szerezte meg, 1896-ban Nürnbergben második lett. Legjelentősebb eredményei: München 1903 I – III.; Monte Carlo 1902 I.; ugyanott 1903 II., 1904 I.; Ostende 1905 I.; Barmen 1905 I – II.; Ostende 1906 II.; Karlsbad 1907 II.; Bécs 1908 I – III. helyezés Az 1927. évi londoni sakkolimpián szövetségi kapitánya az olimpiai aranyérmet nyert m. együttesnek és az 1936-os berlini nem hivatalos olimpián veretlenül győztes m. csapatnak. Szerk.-je volt a Sakk és billiárd szemle c. lapnak (1902 – 1903), főmunkatársa a Magyar Sakk Lap c. folyóiratnak (1905 – 1909).- F. m. A sakk (1907 és 1923); Paul Morphy (1909 és 1925); Maróczy’s hundert Schachpartien (1921); Die französiche Verteidigung (1927); A modern sakk vezérkönyve (1940); A kezdő sakkozó vezérkönyve (1941); A haladó sakkozó vezérkönyve (1942); Százhúsz érdekes játszmám (1942); Így kezdtem (1942); Végjátékok és játszmák (1943); Világversenyek élén (1943); Maróczy tanít (1945); A megnyitások elmélete (1951). – Irod. Szily József: M. G. élete és pályafutása (Bp., 1957); Magyar Sakkvilág (1911 – 1950); Magy. Sakkélet (1951); Szabó László: Nagymesterverseny M. G. emlékére (Bp., 1963).
