Marton Endre
Marton Endre (Bp., 1917. márc. 17. – Esztergom közelében, 1979. okt. 12.): rendező, színiigazgató, Jászai-díjas (1954), Kossuth-díjas (1957, 1970), érdemes művész (1960), kiváló művész (1966). Az Orsz. Színészegyesület Színészisk.-jában 1941-ben szerzett színészi oklevelet, majd a Pünkösti Andor vezette Madách Színházban dolgozott segédrendezőként. 1945-ben a Vígszínház rendezője lett. Itt színpadra állította többek között Balázs Béla, Zsolt Béla, A. Huxley műveit. 1948-tól főrendező volt. 1950-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n előbb a rendezői, majd a színész tanszakon. 1949-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött rendezőnek, 1956-tól főrendező, 1971-től 1978-ig, nyugdíjazásáig a színház ig.-ja volt. Fegyelmezett és együttesteremtő rendező volt, rendezéseit az előadások tisztasága és kidolgozottsága jellemezte. Megmentett m. drámai értékeket. Ő alkalmazta színpadra Vörösmarty Mihály szinte elfeledett drámáját a Czillei és a Hunyadiakat, majd Madách Imre Mózesét. Ig.-i tevékenysége során a színház műsorrendjébe iktatta modern m. írók (Nagy Lajos, Déry Tibor, Urbán Ernő, Vészi Endre, Dobozy Imre, Németh László, Szakonyi Károly, Hubay Miklós, Maróti Lajos, Szabó Magda) színműveit. Rendezett a Fővárosi Operettszínházban is. 1975-től tagja volt a Nemzetközi Színházi Intézet végrehajtó bizottságának. Filmek, tv-játékok, rádiódrámák rendezései fűződnek nevéhez; közülük legjelentősebb a Bródy Sándor novellájából készített Katonazene c. film. Egy tv-film forgatási előkészületei közben váratlanul halt meg. – F. r. Tolsztoj: Karenina Anna; Nagy Lajos: Új vendég érkezett; Déry Tibor: Talpsimogató; Urbán Ernő: Párviadal; Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde; Madách Imre: Az ember tragédiája és Csák végnapjai; Osborne: A komédiás; Marceau: A tojás; Urbán Ernő: Uborkafa; García Lorca: Bernarda Alba háza; Vérnász; M. Frisch: Biedermann és a gyújtogatók; A. Miller: Az ügynök halála; Bűnbeesés után; A salemi boszorkányok; Maróti Lajos: Az utolsó utáni éjszaka; Csehov: Három nővér; T. Williams: Az ifjúság édes madara; Brecht: A rettegés éjszakája; P. Weiss: Marat halála; Németh László: VII. Gergely; Shakespeare: Julius Caesar; Lear király; Goethe: Faust. – Irod. Molnár Gál Péter: Rendelkezőpróba (Major Tamás, Marton Endre, Várkonyi Zoltán műhelyében, Bp., 1972); L. A.: Elhunyt M. E. (Magy. Hírlap, 1979. okt. 13); Sándor Iván: Búcsú M. E.-től (Film, Színház, Muzsika, 1979. okt. 20.); Évforduló. M. E. (Petőfi Népe, 1987. márc. 17.).
