Marton Ervin
Marton Ervin (Bp., 1912. jún. 17. – Párizs, 1968. ápr. 30.): grafikus, szobrász, fotóművész. 1931-ben érettségizett, 1933-ban az OMIKE rajzisk.-jában tanult. A 30-as években festészettel, szobrászattal foglalkozott, majd megtanult fényképezni. Nyarait Kalocsán töltötte, ahol cigányokat festett, rajzolt, fotózott. Műveiből 1936-ban – Farkas Aladár szobrásszal együtt – kiállítást rendezett a Kossuth Lajos u.-i Műterem kiállítóhelyiségében; 1937-ben egy magángalériában önálló tárlata volt, amelynek anyagából két grafikát a Szépművészeti Múz. megvásárolt. 1938-tól Párizsban élt. A II. világ háborúban részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1944-ben a Francia Kommunista Párt tagja. Franciao. felszabadulása után részt vett a párizsi Magyar Ház kulturális életében, a művészcsoport titkára volt. Segítségével került a MNG tulajdonába unokaöccsének, Tihanyi Lajosnak művészi hagyatéka. – 1953-ban önálló kiállítása volt a párizsi Galerie St. Jacques-ban; 1962-ben Milánóban. Munkái megjelentek angol és amerikai fotókiadványokban is (U. S. Camera, Photography Year Book). Illusztrált cikkeit francia és angol szaklapok közölték. A francia államtól megkapta a „Médaille de Résistance” kitüntetést. Mo.-i emlékkiállítását 1971-ben rendezte meg a MNG. – F. m. Les peintres témoins de leur temps (Paris, 1956); Paris m'a souri (Paris, 1959). – Irod. M. E. emlékkiállítás katalógusa (összeállította: N. Pénzes Éva–Pogány Ö. Gábor, Bp., 1971); Bodri Berenc: M. E. fotóművészete (Fotóművészet, 1971. 2.).
