Mártonffy Károly
Mártonffy Károly (Belényes, 1890. szept. 16. – Bp., 1979. máj. 22.): jogász, egy.-itanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1957). 1920-ban kapott jogi diplomát a bp.-i tudományegy.-en. Közhivatali pályáját a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban kezdte. 1927-től a bp.-i műegy. közgazdasági fakultásán oktatott. 1933-ban a bp.-i tudományegy.-en magántanár, majd c. egy.-i ny. rk. tanár lett. 1941-ben a műegy. ny. r. tanárává nevezték ki. 1945-től nyugdíjba vonulásáig (1968) az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Állam- és Jogtudományi Karán oktatott, 1960-ig tanszékvezető egy.-i tanár (államigazgatási jog), 1949-1952 között a kar dékánja. Tagja volt az Államjogi és Államigazgatási Jogi Kormánybizottságnak. Beér Jánossal irányította az Államigazgatási Tudományos Munkaközösséget. A közigazgatási jogtudományi irányzat képviselője, a m. és nemzetközi közigazgatástudomány ismert művelője. A közszolgálati jog elméletét és pragmatikáját kidolgozó monográfiája alapmű. – F. m. Közszolgálat utánpótlása és a gyakorlati közigazgatási vizsgáról szóló törvény magyarázata (Bp., 1935, 1937); A korszerű közszolgálat útja (I-XVI, Bp., szerk., 1936-43); A magyar közigazgatás megújulása (Bp., 1939).– Irod. M. K. (1890-1979) (Állam és Igazgatás, 1979. 7. sz.).
