Máté Károly
Máté Károly (Kajmádpuszta/Simonmajor község, 1896. nov. 17. – Bp., 1987. jún. 1.): irodalom- és sajtótörténész. Édesapja uradalmi néptanító volt. Tanult Kajmádpusztán, Bátaszéken, a bonyhádi ev. főgimn.-ban, a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karán, ahol a m. tanítók Eötvös Alapja internátusának tagjaként m.-német szakos tanári oklevelet szerzett. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred, majd a brassói 24. honvéd gyalogezred katonájaként – 1916 januárjától 1918 október végéig, az összeomlásig – 24 hónapot töltött a harctéren, tartalékos századosként szerelt le. 1918-tól 1923-ig a dombóvári kir. kat. főgimn. tanára és a Dombóvári Hírlap belső munkatársa. 1923-tól a Pozsonyból Pécsre menekült Erzsébet Tudományegy. bölcsészkarán beosztott tanár, tanszéki könyvtáros. Bölcsészdoktorátust Pécsett szerzett 1925-ben. 1932-ben a pécsi, 1941-ben a bp.-i egy. bölcsészkarán sajtótörténetből magántanár, 1947-től a bp.-i egy.-en ny. rk. tanár. Részt vett Pécsett a Minerva c. folyóirat és a Tudományos Gyűjtemény c. könyvsorozat szerkesztésében. 1934-től a Királyi Magy. Egy.-i Nyomda irodalmi ig.-ja és a Magy. Könyvbarátok Diárium c. folyóiratának felelős szerk.-je volt. 1936-ban alapítója és alelnöke a Magy. Sajtótudományi Társ.-nak és szerk. a Sajtótudományi Könyvtár c. sorozatot. Egyik fő szervezője volt a Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1940. szeptember 1-jén elindított Könyvet Erdélynek mozgalomnak. Alkotó ereje teljében váltották le a Királyi Magy. Egy.-i Nyomda éléről. 1949-től a Tankönyvkiadó, 1952-től 1956-ig – nyugdíjazásáig – a Kartográfiai Vállalat szerk.-je. Nyugdíjasként 1956-tól 1962-ig A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának, 1962-től 1978-ig az Akadémiai Kiadó Lexikon szerkesztőségének munkatársa volt. Jelentős volt könyvkiadói munkája. – F. m. A magyar önéletírás kezdetei (Pécs, 1926); Irodalomtörténet-írásunk kialakulása (Bp., 1928); A könyv morfológiája (Bp., 1930); Az első magyarországi hírlap kérdése (Bp., 1945), Sajtó és nevelés (Bp., 1947). – Irod. Tóbiás Aron: Simonmajortól a „legfőbb” könyvbarátig (interjú, Olvasó Nép, 1985. 1. sz.); Kicsi Sándor: M. K. emlékezete (A Könyv, 1987. 3. sz.).
