Matijevics Lajos
Matijevics Lajos (Szabadka, 1940. júl. 7. – Újvidék, 1983): nyelvész, egyetemi tanár. 1963-ban szerezte m. nyelv és irodalom szakos tanári oklevelét az újvidéki egy.-en, három évig a kishegyesi általános isk.-ban tanított, majd 1966-tól az újvidéki egy. m. tanszékének tanársegédje lett. 1970-ben Bp.-n védte meg doktori dolgozatát, amelyet két év múlva jugoszláviai akadémiai fokozatúvá egészített ki. Ekkor nevezték ki egy.-i docenssé, s öt év múlva rk. egy.-i tanár lett. 1983-ban ny. r. egy.-i tanár és intézetvezető. Cikkei, tanulmányai 1970-től jelentek meg tudományos folyóiratokban, jugoszláviai heti- és napilapokban. Különösen a névtan, a nyelvjáráskutatás és a csoportnyelvek vizsgálata terén alkotott maradandót. Öngyilkos lett. 1984-ben posztumusz kapta meg a Csüry Bálint-emlékérmet. – F. m. A vajdasági diáknyelv (Újvidék, 1972); Bácstopolya és környéke földrajzi neveinek adattára (Újvidék, 1975, Penavin Olgával és Mirnics Júliával); A jugoszláviai Ferenc-csatorna víznevei (Bp., 1981); Gombosi népballadák (Kovács Ilonával, Újvidék, 1975); A jugoszláviai székely telepek nyelvatlasza (Penavin Olgával, Újvidék, 1978); Vizeknek szarváról. Földrajzi neveink (Újvidék, 1982). – Irod. Hajdú Mihály: „M. L.” (Magy. Nyelv, 1985. 2. sz.).
