Matzon Frigyes
Matzon Frigyes (Irsa, 1909. febr. 9. – Bp., 1986. ápr. 16.): szobrász. A Képzőműv. Főisk.-t 1935-ben fejezte be. Ezután két évig volt mestere, Sidló Ferenc tanársegédje volt. 1938-39-ben Rómában dolgozott mint ösztöndíjas. 1955-71-ig a Képző- és Iparműv. Szakközépisk. tanára, 1961-63 között az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) művészettörténeti tanszékének előadója volt. Pedagógiai tevékenysége igen jelentős, számos képzőművészeti kört vezetett. Készített fa-, porcelán-, bronz-, terrakottaszobrokat, domborműveket és plaketteket, de legjellemzőbb alkotásai architektonikus felépítésű kőszobrai. Jelentősek temetőművészeti tervezései, sírkövei is. Az intellektuális indíttatás, a humánum, az anyag szépségének hangsúlyozása mindvégig jellemzője maradt művészetének. Nonfiguratív kisplasztikái a vonalvezetés klasszikus szépségét értelmezik újra. – F. m. Hősi emlékmű (Bp., Képzőműv. Főisk., 1938); Gránit fókapár (Bp., Orvostudományi Egyetem, 1960). Fontosabb egyéni kiállítása Bp.-en négy alkalommal volt; kiállított Balassagyarmaton, Nyíregyházán, s Párizsban is 1963-ban. – Irod. Kopp Jenő: M. (Művészet, 1962. 12. sz.); ifj. Pogány Gábor: M. F. (Művészet, 1969. 12. sz.); Losonczi Miklós: M. F. szobrászati életműve (Várpalota, 1986).
