Mészöly Géza
Mészöly Géza (Sárbogárd, 1844. máj. 18. – Jobbágyi, 1887. nov. 12.): festő. Jogi tanulmányok után a bécsi és a müncheni ak.-n tanult, majd Bp.-en a Női Festőisk. vezetője lett. Többnyire a balatoni tájat és lakóit festette, és a halászkunyhók, nádasok világának hangulatos ábrázolásával megteremtette a balatoni életképek speciális műfaját. Később inkább a Balaton-vidék, elsősorban az akarattyai partok szépségét örökítette meg, elhagyva az életképszerű motívumokat. Képeinek finom, bensőséges hangulata és aprólékos kidolgozása nagy hatással volt a századvég m. tájképfestőire (Spányi, Tölgyessy). Mint a „paysage intime” legkiválóbb hazai művelőjének nem egy képe a barbizoni mesterek, elsősorban Corot műveként került külföldi műkereskedelemben forgalomba. 1872-től megszakításokkal Münchenben élt, 1882-ben Párizsban, majd 1885-től ismét Bp.-en és Székesfehérvárott dolgozott. Részlet a Balaton vidékéről c. képét 1883-ban a Műcsarnok nagydíjával jutalmazták. Leghíresebb képe, a Balatoni halásztanya (1874) számos művével együtt (Sík vidék szénaboglyákkal, 1872; Tanya, 1879; Vadásztársaság, 1882; Birkanyáj, 1885 körül; Lelőtt vadkacsa; Őszi nap a Balatonon; Balatonpart; Kakas; Chioggia; Szigetvár ) az MNG birtokában van. – Irod. Szana Tamás: M. G. (Bp., 1889); Rajnai Miklós: M. G. (Bp., 1953): F. Petres Éva: M. G. (Székesfehérvár, 1957); Kontha Sándor: Paál, M., Szinyei (Bp., 1964); Belitzky János: M. G. léptei nyomában (Nógrád, 1967. jan. 5.).
