Mezey László
Mezey László (Eger, 1918. dec. 5. – Bp., 1984. ápr. 14.): irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora (1969). Érettségi után a bp.-i tudományegy.-en, majd Rómában folytatta tanulmányait. Rövid ideig középiskolában tanított. 1947-ben az Egyetemi Könyvtár Régiség- és Ritkaságtárába került, ahol mint könyvtáros dolgozott 1954-ig. 1954-58-ig az MTA Irodalomtörténeti Int.-ben, 1958-63-ig az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi Osztályán működött. 1963-tól az MTA I. Osztályán a Paleográfiai Kutatócsoport munkatársa volt haláláig, 1948-tól adott elő az ELTE-n (Eötvös Loránd Tudományegy.). Érdeklődésének középpontjában a középkori írásbeliség és a középkori kódexek kutatása állott. Számos tanulmányt publikált e tárgykörben, különféle szakfolyóiratokban. Tagja volt a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottságának és az MTA Könyvtörténeti Munkabizottságának. Vonatbalesetben vesztette életét. – F. m. Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpádkor végén (Bp., 1955); Forrásszemelvények a kéziratosság korának könyvtörténetéhez (Bp., 1956); Krónikások-krónikák (vál., Bp., 1960); Deákok és lovagok (vál., Bp., 1961); Codies Latini medii aevi Bibliothecae Univ. Bud. (Bp., 1961); Paleográfia (Bp., 1959, 1962); Armadium (Bp., 1976); Középkori magyar írások (összeáll., utószóval, Bp., 1977); Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata (Bp., 1979); Fragmenta Latina Codicum (Wiesbaden-Bp., 1983). – Irod. M. L. halálára: Borzsák István (Irod. tört. Közl., 1984. 2. sz.); Kókay György (Magyar Könyvszemle, 1984. 4. sz.); Madas Edit (Könyvtári Figy., 1984. 4. sz.); (Katolikus Szó, 1984. 11. sz.); Tarnóc Márton: M. L. (Irod. tört., 1985. 2. sz.).
