Mosonyi Mihály, 1859-ig G. Brand
Mosonyi Mihály, 1859-ig G. Brand (Boldogasszonyfalva, 1815. szept. 2. – Pest, 1870. okt. 31.): zeneszerző és zeneíró. Pozsonyban tanítóképzőt végzett, módszeres zenei nevelésben nem részesült. 1835 – 42 között a gr. Pejacsevich családnál volt házi zongoramester, ezekben az években kezdett a komponálással is komolyan foglalkozni. 1842-ben Pestre költözött, 1843-ban nyilvános koncerten mutatták be egyik zenekari nyitányát, s a Pest-budai Hangászegyesület 1844-ben levéltárnokának nevezte ki. Mint nemzetőr részt vett a szabadságharc küzdelmeiben. 1856-ban kötött ismeretséget Liszttel, aki maga is nagyra értékelte ezt a barátságot, erről tanúskodik levelezésük, valamint Liszt Szép Ilonka-parafrázisa és ~ halálára írt gyászzenéje. 1857 – 58 döntő fordulatot jelentett ~ alkotóművészetében. Mindeddig a német romantika útján haladt, ezután tudatosan az önálló nemzeti zenei stílus továbbfejlesztésére törekedett. Másodalkotói periódusának legfőbb állomása a Szép Ilonka c. opera (Fekete Mihály szövegével, bem. 1861. dec. 19. Nemzeti Színház). 1863-ban Pesten ismerte meg személyesen R. Wagnert, akinek lelkes híve, s akinél 1865-ben Münchenben látogatást tett. 1868 – 69-ben a pesti Zenekedvelők Egyletének volt karnagya. A 19. sz.-i m. zene kiemelkedő képviselője volt, Erkel mellett a legjelentősebb hely illeti meg nemzeti operánk történetében. Mint zenei író és kritikus (1860 – 68-ban a Zenészeti Lapok egyik főmunkatársa volt) ugyancsak sokat tett a hazai zenekultúra felvirágoztatásáért. – F. m. zenekari művek (D-dúr szimfónia, 1844; a-moll szimfónia, 1856; Gyász-hangok Széchenyi István halálára, 1860; Ünnepi zene, 1860; Hódolat Kazinczy Ferenc szellemének, 1860); kamarazene (6 vonósnégyes, c-moll vonóshatos, 1844 stb.); zongoraművek (Pusztai élet, 1857; Hódolat Kazinczy Ferenc szellemének, 1859; Magyar gyermekvilág, 1859; Tanulmányok zongorára, 4 füzet, 1860, stb.); operák (Kaiser Max auf der Martinswand, 1856 – 57; Szép Ilonka, 1861; Álmos, 1862); kantáták (A tisztulás ünnepe az Ungnál 886-ik esztendőben, Kazinczy Ferenc költeményére, 1859 – 60); Dalra magyar (1869); egyházi művek, kórusművek (Ébresztő, Pacsirta, Szellemvilág); dalok (Petőfi, Arany, Tóth Kálmán, Lenau, Komócsy József költeményeire); továbbá ismertetések, kritikák, zeneelméleti tanulmányok (A dalmű s a magyar Nemzeti Színház, 1860; A budapesti zenede, 1861; Bánk bán. 1861). – Irod. Ábrányi Kornél: M. M. (Pest, 1872); Isoz Kálmán: M. M. (A Zene, 1931. 13. sz.); Sonkoly István: M. M. ismeretlen kéziratai (Zenei Szle, 1948); Szabolcsi Bence: A XIX. század magyar romantikus zenéje (Bp., 1951); Bónis Ferenc: M. M. (Bp., 1960); Bónis Ferenc: M. M, önéletrajzi töredéke (Muzsika, 1960. 10. sz.); Bónis Ferenc: M. M. magyar operái (Zenetud. Tanulm. 9. Bp., 1961).
