Nádai Pál
Nádai Pál (Cegléd, 1881. dec. 15. – Bp., 1945. jún. 19.): művészeti író. 1909-ben a bp.-i egy. m tanári és doktori oklevelet szerzett. Előbb reálisk.-ban tanított, 1910 – 20 között az Iparművészeti Isk. tanára volt. Tagja és előadója volt a Galilei-körnek. Haladó gondolkodása miatt mellőzték, 1921-ben emiatt nyugdíjaztatását kérte. Az 1920-as években az Orsz. Magyar Izrealita Közművelődési Egyesület (OMIKE) ig.-ja és a művészettörténet előadója. Munkatársa volt a Magyar Iparművészet c. lapnak. 1939-ig 12 önálló műve jelent meg. Hazai (Huszadik Század, A Hét) és külföldi szaklapok sűrűn közölték iparművészeti és a művészeti nevelésről írt cikkeit: Több kiadatlan műve van kéziratban. – F. m. Bágyadt mosolygás (tárcák, Bp., 1910); Könyv a gyermekről (I – II., Bp., 1911); Az élet művészete (I – II., Bp., 1914); Az iparművészet Magyarorzágon (Bp., 1920); Ízlésfejlődés és stíluskorszakok (Bp., 1921); A reklám művészete (Bp., 1927); Az Universitas nyomdája (Bp., 1928); Kert, ház, napfény (Bp., 1932); A lakásberendezés művészete (Bp., 1939) – Irod. Bálint Aladár: N. P. (Nyugat, 1922).
