Nagy Ferenc
Nagy Ferenc (Hosszúpereszteg, 1941. okt. 6. – Szigetszentmiklós, 1984. aug. 12.): nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa (1977). Tanulmányait 1961-66-ban végezte a bp.-i tudományegy. m., 1964-66-ban alkalmazott és matematikai nyelvészet szakán, 1961-64-ben latin szakon tanult. 1966-ban m. szakos középiskolai tanár, 1968-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett a bp.-i tudományegy.-en, 1966-68-ban gyakornoki ösztöndíjas az MTA Nyelvtudományi Intézetében. 1969-72-ben a Nyelvtudományi Intézet segédmunkatársa, majd tudományos munkatársa, 1972-től a bp.-i tudományegy. magyar nyelvi tanszékének adjunktusa, majd docense. 1972-től a Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Intézetének segítségével nyelvészszakértői tevékenységet folytatott. 1970-74-ben kvantitatív nyelvészeti előadásokat és gyakorlatokat tartott a bp.-i tudományegy.-en. Kriminalisztikai nyelvészeti munkája során az alkalmazott nyelvészeti szövegvizsgálat módszertanát, a nőies és férfias stílussajátosságokat s egyes műfajok nyelvi-tartalmi tulajdonságait vizsgálta. Magyar nyelvészeti kutatásaiban kezdetben a melléknévképzők gyakoriságával, a magyar képzők szemantikai és transzformációs tipizálásával, a magyar nyelvi humor grammatikai és nyelvstatisztikai kérdéseivel foglalkozott. – F. m. A nyelvi humor főbb típusai (Bp., 1968); Kriminalisztikai szövegnyelvészet (Bp., 1980). – Irod. Fábián Pál: N. F. (Magy. Nyelv, 1985. 2. sz.).
