Nagy Géza
Nagy Géza (Kutyafalva, Alsó – Fejér m., 1887. máj. 21. – Kolozsvár, 1971. ápr. 5.): református lelkész, teológiai tanár. A kolozsvári ref. teológia hallgatója (1904-08), Berlinben és Bázelben is tanult (1908–10). Magyarbikal lelkipásztora volt (1925–28). Közben a teológia magántanárává (1922), rendszeres teológiából doktorrá avatták (1927). H. (1926), majd nyugdíjazásáig r. tanárként adta elő az egyetemes és ref. egyház történetet a Kolozsvári Ref. Teológián (1927–48). A kolozsvári Ifjú Erdély főmunkatársa volt (1938–43). A kolozsvári Kálvinista Világ szerk.-je (1927–34). A bázeli egy. teológiai kara t. doktorrá avatta (1969). Számos dolgozata kéziratban maradt, köztük jelentősebb: A magyarországi ref. egyház története 1608–1715. – F. m. Kálvinista jellemképek (Kolozsvár, 1930); Az erdélyi ref. népiskola története (Segesvár, 1932); The influence of the ref. church on the political history of Transylvania (Edinburgh, 1933); Külföldön tanuló erdélyi diákok levelezése (Kolozsvár, 1933); Társadalmi ellentétek a régi erdélyi ref. egyházban (Kolozsvár, 1942). – Irod. Horváth István: Dr. N. G. főbb műveinek bibliográfiája (Ref. Szle, 1967. 3. sz.); D. Dr. N. G. (Ref. Szle, 1971. 3. sz.).
