Nagy Gyula, 1885-től Tasnádi Nagy
Nagy Gyula, 1885-től Tasnádi Nagy (Harkács, 1849. jún. 23. – Bp., 1924. jún. 14.): főlevéltárnok, történész, az MTA l. tagja (1892). Három évig a pesti egy. hallgatója, utána Münchenben folytatta tanulmányait. 1876-ban az OSZK-ban, 1877-től 1913-ig az Orsz. Levéltárban szolgált, végül mint országos főlevéltárnok. 1899-től a Magyar Történelmi Társulat titkára és a Századok c. folyóirat szerk.-je. Számos történeti értekezés mellett forráskiadó tevékenysége jelentős (családi, megyei levéltárak anyaga). A Magyar Törvénytár – Corpus Juris Hungarici – millenniumi emlékkiadásában ~ fordította és magyarázta az 1001 – 1301 közötti törvényeket. – F. m. Hazai oklevéltál, 1234 – 1536 (Nagy Imrével és Deák Farkassal, Bp., 1879); Zala vármegye története (VII., Oklevéltár, Nagy Imrével és Véghelyi Dezsővel, Bp., 1886 – 90); A nagymihályi és sztárai gr. Sztáray-család oklevéltára 1234 – 1457 (I – II., Bp., 1887 – 89); Zemplén vágymegye a XVI. században (Bp., 1888); Anjou-kori okmánytár (VII. Bp., 1920). – Irod. Hóman Bálint emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1931).
