Nagy Ignác
Nagy Ignác (Keszthely, 1810. okt. 7. – Pest, 1854. márc. 19.): író, szerkesztő, az MTA l. tagja (1840). 1829-től a pesti egy.-en jogot hallgatott. Bár német neveltetésben részesült, Kisfaludy Károly műveinek és feleségének, Halmy Kornéliának buzdítására magyarul kezdett írni és m. író lett. 1842-ben a Kisfaludy Társ. tagjává választotta. Munkatársa volt számos lapnak, segédszerk.-je a Rajzolatoknak (1835 – 36), a Jelenkornak (1837 – 44). 1840-ben a Jelenkorban új rovatot indított, amely irodalmunkban elsőként közölt híreket a fővárosi újdonságokról. Ezt a rovatot később a Budapesti Híradóban, az Athenaeumban, a Pesti Divatlapban és az Életképekben folytatta. Szerk. a Külföldi Regénytár (1843 – 44) és az Új Külföldi Regénytár (1844 – 46) c. sorozatokat. 1831 – 1848 között a kir. kamara tisztviselője, 1848 tavaszán pénzügyi fogalmazó, 1849 elején azonban nem ment a minisztériummal Debrecenbe, hanem Pesten maradt és Windischgrätz alatt cikkeket írt a Pesti Hírlapba. A visszatérő honvédek elől Soroksáron bújkált és csak 1849. okt.-ében tért vissza Pestre, ahol érdemeiért lapengedélyt kapott. Ekkor indította meg a szabadságharc utáni első szépirodalmi lapot, a naponta megjelenő Hölgyfutárt. Zenekritikái a Budapesti Híradóban jelentek meg (1844). Újságírói és szerk.-i munkássága mellett szépirodalmi műveket írt: verseket, regényeket, színdarabokat, 1839 – 43 között adta ki a Színműtár c. kiadványt. – F. m. Beszélyek (I – III., Buda, 1843); Magyar titkok (r., I – II., Pest, 1844 – 45): Hajdan és most (elb., I – IV., Pest, 1845); Nagy Ignác vígjátékai (Pest, 1852). – Irod. Szinnyei Ferenc: N. I. (Irod. tört. Közl. 1902); Szabolcsi Lajos: N. I. vígjátékai (Bp., 1911); Sós Endre: A nagyváros írói (Bp., 1947); Mikszáth Kálmán: Írói arcképek (Bp., 1953); Varró Barnabás: Az első magyar riporter (Toll, 1955. 5. sz.); Weber Antal: A magyar regény kezdetei (Bp., 1959).
