Nagy István, id.(Kerkakutas, 1897. nov. 25. – Berhida, 1971. nov. 29.): fafaragó. Egész életében juhászember volt. A pásztorélet hagyományos tárgyait – botot, csanakot, tükröst, dobozt – faragta, de sikeresen kísérletezett új formákkal: dohányzókészletekkel, zsebkés- és bicskanyelekkel, papírvágókésekkel, kitűzőkkel is. Kitűnő megfigyelője volt a természetnek, különösen jól ábrázolta az állatokat. Epikus előadásmód, a díszítőelemek ötletes elhelyezése, tömör, az egész felületet betöltő komponálásrend jellemzi munkáit. Csak fával dolgozott, mélyített technikával. A fény-árnyék játéka jól érvényesül darabjain. Pályázatokon, kiállításokon sikerrel szerepelt. 1954-ben lett népi iparművész, 1957-ben a Népművészet Mestere.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.