Nagy Jenő
Nagy Jenő (Németújvár, 1898. dec. 31. – Bp., 1944. dec. 8.): vezérkari ezredes, az ellenállási mozgalom vértanúja, a Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága katonai vezérkarának tagja. 1917-ben elvégezte a hadapródisk.-t, utána a Ludovika Ak: t, majd a vezérkari isk -t is. 1940-ben a kolozsvári, majd a kassai hadtest vezérkari főnöke. A II. világháború idején szembe került a Hitlert támogató horthysta körök politikájával. 1942-ben a nácikat becsmérlő, valamint felforgató kijelentései miatt a hadbíróság elé állították és kétévi börtönre ítélték. Büntetése kitöltésére haladékot kapott, bp.-i kényszertartózkodással és jelentkezési kötelezettséggel. A német megszállás után bujkálni volt kénytelen; 1944. okt, végén bekapcsolódott a Magyar Frontba. A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságában a katonai felkelés vezérkari főnöke lett. 1944. nov. 22-én a nyilasok letartóztatták, és a rögtönítélő bíróság társaival együtt kétheti kínvallatás után 1944. dec. 8-án halálra ítélte. Az ítélethirdetés napján a Margit körúti fogházban kivégezték. Halála után 1945. márc.-ban vezérezredessé nevezték ki.
