Nagy Lajos
Nagy Lajos (Dunapentele, 1926. okt. 6. – Bp., 1984. dec. 8.): történész, levéltáros. 1944-45-ben a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Jog- és Államtudományi Karának hallgatója, 1948-ban magyar történelemből, magyar irodalomtörténetből és művészettörténetből doktorált. 1949-52-ben a Hadtörténelmi Levéltár polgári alkalmazottja, 1952-54-ben a Székesfehérvári Állami Levéltár segédlevéltárosa, 1954-61-ben a Bp.-i 2. sz., majd 1. sz. Állami Levéltár munkatársa. 1961-73-ban a Bp.-i Történeti Múzeum munkatársa, 1973-79-ben várostörténeti osztályának vezetője, 1979-től az Új Magyar Központi Levéltár módszertani osztályának tudományos főmunkatársa. A szegedi tudományegy.-en az újkori magyar történelem megbízott előadója. Kezdetben Fejér m. és Székesfehérvár 17-18. sz.-i történetével foglalkozott. A kvantitatív történetkutatás egyik kezdeményezője volt Mo.-on. Jelentősek a 17-18. sz.-i céhes kézműipar történetére vonatkozó kutatásai is. Felfedezte és a Régi Magyar Költők Tárában kiadta Wathay Ferenc énekeskönyvét. Több levéltári segédletet készített, számos Bp. történetével kapcsolatos kiállítást rendezett. – F. m. Budapest története (III., Bp., 1975). – Irod. Pálmány Béla: N. L. (Levéltári Szle, 1985. 1. sz.); Müller Veronika: N. L. (Levéltári Közlemények 1985. 1. sz.); Vörös Károly: N. L. (Századok, 1987. 1. sz.).
