Nagy Lajos
Nagy Lajos (Apostag – Tabányitelek, 1883. febr. 5. – Bp., 1954. okt. 28.): író, publicista, Kossuth-díjas (1948). Házasságon kívül született. Anyja, Nagy Júlia Bp.-en volt cselédlány. Ez a tény egész életén át sok keserűséget, megaláztatást okozott neki. Isk.-it Bp.-en végezte, itt tanult jogot, de nem szerzett diplomát. Tanulmányai idején alkalmi munkákból élt; dolgozott ügyvédi irodában, jómódú és arisztokrata családok gyermekeit tanította, nevelte. 1906-ban a Fejérváry-kormány alatt Abaújszántón szolgabírói állást vállalt. 1907-ben bevonult katonának, de rövid szolgálat után leszerelték. 1907. dec.-ben jelent meg első írása. Ettől kezdve az irodalomnak szentelte magát. 1910 – 12-ben a Munkásbiztosító tisztviselője. 1915-től 1917-ig ismét katona, de frontszolgálatot nem teijesített. 1918-tól a Bolond Istók c. szatirikus lapot szerk. A Tanácsköztársaság idején a Szellemi Termékek Orsz. Tanácsának lektora. Később írásaiban fellépett a fehérterror ellen. 1922 – 29-ben a Nyugat főmunkatársa. 1923-ban az Esti Kurir szerkesztőségében dolgozott, de közben egy biztosítótárs.-nál is munkát vállalt. 1927-ben és 1929-ben Bécsbe utazott, ahol kapcsolatba került baloldali emigráns csoportokkal. 1928-ban többedmagával Együtt címmel lapot indított Bp.-en, de rövid idő múlva tőke hiánya miatt kénytelen volt megszüntetni. Ebben az időben már gyakran jelentek meg írásai szocialista szellemű lapokban (100%, Forrás). 1932-ben, valamint 1935-ben és 1938-ban Baumgarten-díjat kapott. Novellái, karcolatai után regényei is megjelentek. Különösen szociográfiai műve, a Kiskunhalom keltett nagy feltűnést és elismerést. 1934-ben Illyés Gyulával együtt a szovjet írók kongresszusára Moszkvába utazott. 1935-ben feleségül vette Szegedi Boris írónőt. 1940-ben könyvesboltot nyitott, mert a saját könyveiből még mindig nem tudott megélni. Felesége zsidó származása miatt 1944-ben vidékre menekültek, majd visszatértek Bp.-re. 1945-ben belépett az MKP-be, munkatársa volt a Szabad Népnek is. 1947-ben gyógykezelés végett Svájcba utazott. Ekkor már neuraszténiás panaszai mellett szervi bajok is gyötörték. Ezek okozták később halálát is. – A realisztikus társadalomábrázolás egyik legjobb 20. sz.-i m. képviselője, a szocialista szellemű szatíra mestere volt. Műveit a látszólag szenvtelen tényleírás mögött rejlő lázadó indulatok telítik belső feszültséggel. Írásainak központi mondanivalója a kizsákmányolók erkölcsének bírálata, a szolgaszellem ostorozása, a hazugságokon és képmutatáson alapuló polgári életforma leleplezése. Mint a szociografikus faluábrázolás kezdeményezője, nagy hatással volt a népi írók munkásságára. – F. m. Az asszony, a szeretője, meg a férje (novellák, Bp., 1911); Mariska és János (elb., Bp., 1913); Az Andrássy-út (novellák., Bp., 1918); Képtelen természetrajz (Bp., 1921); A vadember (Bp., 1926); Lecke (Bp., 1930); Három magyar város (Bp., 1933); Kiskunhalom (Bp., 1934); Budapest nagykávéház (Bp., 1936): A falu álarca (Bp., 1937); Három boltoskisasszony (r., Bp., 1938); A tanítvány (Bp., 1945): Pincenapló (Bp., 1945); A három éhenkórász (elb., Bp., 1946); A lázadó ember (Bp., 1949); Válogatott elbeszélések (Bp., 1953); A menekülőember (Bp., 1954); Új vendég érkezett (színmű, Bp., 1954); Válogatott elbeszélések 1907 – 1953 (I – III., Bp., 1956); Válogatott karcolatok (Bp., 1957); Író, könyv, olvasó (tanulmányok, cikkek, I – II., Bp., 1959). – Irod. Schöpflin Aladár: N. L. (Nyugat, 1930); .Illyés Gyula: N. L. (Nyugat, 1934): Sőtér István: N. L. (Irodalmi Újság, 1954. nov. 6.); Barabás Tibor: N. L. (Új Hang, 1954. 11 – 12. sz.); Kardos Pál: N. L. élete és művei (Bp., 1958); Tersánszky Józsi Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan (Bp., 1962); Fehér Ferenc: N. L. hagyatéka (Kortárs, 1963); Illés László: N. L. (Kritika, 1964); Vasvári lstván: N. L. Emlékkönyv és bibliográfia (Bp., 1964). – Szi. Kellér Andor: A titkos lakó (Bp., 1962); Nagy László: Halálig tiszta (vers); Juhász Ferenc: A menekülő ember (vers); Zelk Zoltán: Nagy Lajos a kávéházban (vers).
