Nagy László
Nagy László (Bp., 1924. dec. 24. – Bp., 1970. jan. 11.): fizikus, a fizikai tudományok kandidátusa (1956). Gyári munkás volt, majd 1948-tól a Bolyai Népi Kollégium tagja és a bp.-i tudományegy. hallgatója. Matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett (1951). Az egy. természettudományi kara tanulmányi osztályának vezetője (1949–50), az MTA III. Osztályának szaktitkára (1950–52). 1953-tól Jánossy Lajos mellett aspiráns a Központi Fizikai Kutató Intézetben (KFKI). Megszervezte a KFKI Magfizikai Főosztályát. Szaktitkára volt az MTA Magfizikai Albizottságának és a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) Fizikai és Csillagászati Szakbizottságának. Tagja volt az Orsz. Atomenergia Bizottság Nemzetközi Kapcsolatok Szakbizottságának. Kezdetben a kozmikus sugárzás záporainak lágy komponensét vizsgálta, majd az ún. Rossi-görbe kísérleti alapjait tárta fel. Ebből írta kandidátusi disszertációját. 1956-tól az új atomreaktor mellett dolgozott, ahol előbb lassú-neutronok spektroszkópiai, majd maghasadási vizsgálatának előkészítésén dolgozott. Eredményeiről nemzetközi konferenciákon számolt be. Több szakcikket publikált. Számos kitüntetésben részesült: Eötvös Loránd Fizikai Társulat Bródy-díja (1960); MTA elnöki jutalom (1960); az Akadémiai díj I. fokozata (1963) és az Orsz. Atomenergia Bizottság jutalma (1969). – F. m. Neutronfizika (társszerzőkkel, Bp., 1971). – Irod. Kisdi Dávid: N. L. (Fiz. Szle, 1970. 4. sz.).
