Nagy Sándor
Nagy Sándor (Hajdúhadház, 1886. okt. 13. – Debrecen, 1965. máj. 16.): ref. lelkész, tanár. A teológiai ak.-t Debrecenben végezte 1910-ben. 1914-ig segédlelkész volt Hajdúhadházon, 1914-től tábori lelkész, 1918- tól 1924-ig h. lelkész Hajdúhadházon és Tégláson, 1925-től vallástanár a debreceni ref. kollégium gimn.-ában. Doktori oklevelet szerzett a debreceni tudományegy. bölcsészeti karán 1929-ben, hittudományi karán pedig 1933-ban. 1928-tól 1949-ig ig.-ja volt az Andaházy-Szilágyi-diákotthonnak, 1949-ben nyugalomba vonult, 1940-től 1958-ig a kollégiumi és egyházkerületi levéltárat vezette. Szépirodalommal és történeti kutatásokkal foglalkozott, főként a Debreceni Kollégium múltját illetően összegyűjtötte a régi debreceni diákélet kifejezéseit, elnevezéseit. Kéziratban maradt műve A Debreceni Kollégium lexikona. – F. m. Hajdúhadház története (Hajdúhadház, 1928); Földi János, a grammatikus és nyelvújító (Hajdúhadház, 1929); Jó öreg Kollégium (Vidám elb. és emlékezések, Hajdúhadház, 1932); A vallásos nevelés és oktatás a Debreceni Kollégiumban (Debrecen, 1933): A Debreceni Református Kollégium (I., Hajdúhadház, 1933); A Debreceni Kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig (Debrecen, 1940).
