Nagy Tibor
Nagy Tibor (Seprős, 1913. máj. 2. – Bp., 1978. aug. 12.): újságíró. Egy.-i tanulmányait Debrecenben végezte. Előbb teológiai, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott földrajz–történelem–művészettörténet szakon. 1937-ben doktori címet szerzett. Már hallgatóként írt a Debreceni Független Újságba, a Szép Szóba, a Reggelbe, a Népszavába. 1937-38-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjának, a Szabadságnak volt belső munkatársa. 1938-tól újságcikkeiből élt. 1942-től az Országos Társadalombiztosítási Intézetnél (OTI) dolgozott mint előadó, később biztosítási segédellenőr. 1945–46-ban a Bp.-i Népbíróságon, majd a közoktatási min. Népművelési Intézetében sajtóelőadó, 1946-tól 1951-ig a Kis Újság munkatársa, 1951-től az Élet és Tudomány olvasószerk.-je és rovatvezetője volt nyugdíjazásáig (1973). Közreműködött az MTA Helyesírási Bizottságában. A M. Nyelvtudományi és a M. Földrajzi Társaság tagja, a Magy. Újságírók Szövetségének (MUOSZ) országos választmányi, az Újságírók Szanatórium Egyesületének (USZE) igazgatósági tanácsi tagja volt. Sokoldalú munkásságából különösen jelentősek a m. városokról és tájakról szóló írásai, művelődéstörténeti portréi, művészeti kritikái. Öngyilkos lett. – Irod. Antal Gábor: N. T. (Magy. Nemzet, 1978. aug. 30.); Bottyán János: N. T. újságíró-munkatársunk emlékezete (Reformátusok Lapja, 1978. szept. 24.).
