Nagylucsei Orbán
Nagylucsei Orbán (Nagylucse, ? – ? , 1491. okt. 21.): püspök, kincstartó. Bodóbári Fülöp Pozsony vm.-i jobbágy fia, előbb kancelláriai deák, majd 1468-tól jegyző. 1470-ben Ernuszt János familiárisaként kincstartói szolgálatba lépett. Gyorsan emelkedett, rendkívüli munkabírásával, szorgalmával és leleményességével Mátyás kir. egyik legbefolyásosabb embere, a központosító monarchia pénzügyi vezető tisztvilelője lett. 1472-ben budai kanonok, 1472- től 1478-ig alkincstartó, 1473 – 74-ben az esztergomi Szt. Tamás-káptalan prépostja, 1474-től 1481-ig a fehérvári Szt. Miklós- káptaIan prépostja, 1478-ban só- és bányakamara-ispán, 1479-től 1490-ig kincstartó, 1481-től győri, 1486-tól 1491-ig egri püspök. Jutalmul hatalmas birtokadományokat, nemességet (1478) és címert (1480) kapott, a bécsi püspökség kormányzója (1487 – 90) lett. Mátyás halálakor nádori delegált bíróként teljes nádori hatáskört gyakorolt és II. Ulászló mellett foglalt állást. Vagyonát pénzügyletekkel növelte, hírhedt volt nepotizmusáról. Régebbi történeti irodalmunkban Dóczy néven is említik. – Irod. Wenzel Gusztáv: Az alsómagyarországi bányaorvosok küzdelme a N. Dócryakkal (Ért. a tört. tud. köréből VI., 6., Bp., 1876); Schönherr Gyula: N. O. czimereslevele 1480-ból (Turul, 1898); Daróczy Zoltán: Dóczyak és Nagylucseiek (Turul, 1938).
