Naményi Ernő
Naményi Ernő (Nagykanizsa, 1888. máj. 9. – Párizs, 1957. nov. 21.): közgazdász, művészettörténész. Tanulmányait a bp.-i és több külföldi egy.-en végezte. Ig.-ja volt az Orsz. Iparegyesületnek, tanára a bp.-i Kereskedelmi Ak.-nak. Ugyanakkor ig.-ja a bp.-i Zsidó Múz: nak és főtitkára a Magyar Könyvművészek Társaságának. A német megszállás alatt munkaszolgálatra vonult be, deportálása elől azonban sikerült megszöknie. Utolsó éveiben Franciao.-ban élt. Közgazdasági munkákat írt; zsidó vonatkozású tanulmányai jelentek meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) Évkönyveiben, valamint a Gongrès Juif Mondial és a L’Arch c. folyóiratokban. Utolsó munkája, a Le Juif Errant befejezetlen maradt. – R m. A kivándorlás része az olasz váltóárfolyamok emelkedésében (Bp., 1912); Matlekovics Sándor (Bp., 1922); A vámtarifa tervezetről (Bp., 1923); A reklám gazdaságtana (Bp., 1928); L’ Esprit de l’art juif (Paris, 1957, angolul is).
