Náray-Szabó István
Náray-Szabó István (Szombathely, 1899. júl. 20. – Bp., 1972. szept. 16.): fiziko-kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1945–1948), a kémiai tudományok doktora (1957). A bp.-i műegy. vegyészmérnöki karán 1922-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. A műegy. elektrokémiai tanszékén tanársegéd (1923–26). 1926-ban műszaki doktorátust szerzett. Állami ösztöndíjjal a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Faserforschungban (1926–28), majd a manchesteri egy. fizikai intézetében dolgozott (1928–30). 1930-tól adjunktus. 1931-ben a szegedi Eötvös Loránd Kollégium ig.-jává nevezték ki, egyidejűleg a szegedi egy.-en végzett kutatómunkát a Rockefeller-Alap támogatásával, ugyanott magántanári képesítést nyert. 1938–47-ben a bp.-i műszaki egy. kémiai-fizikai tanszékének ny. r. tanára. 1947-ben mint a Magyar Közösség tagját a köztársaság elleni összeesküvés hamis vádjával letartóztatták. 1947-ben 4 évre elítélték, majd még két évre internálták. 1953-tól az Építéstudományi Intézet osztályvezetője, megszervezte az épületfizikai osztályt. 1956-tól az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében tudományos tanácsadó, 1969-ben nyugalomba vonult. Angliában Bragg professzor mellett kezdte meg a szilikátok szerkezetének felderítését, részt vett rendszertanuk kidolgozásában. Kristályszerkezettani kutatásait Mo.-on is folytatta. Foglalkozott a beton optimális kötési viszonyainak vizsgálatával. Saválló betonféleséget és mozaikparketta-ragasztó eljárást talált fel. – F. m. Fizikai kémia (Erdey-Grúz Tiborral Schay Gézával, Bp., 1939); Atomok, molekulák, kristályok (Bp., 1942); Kristálykémia (Bp., 1944, angolul: 1969); Szervetlen kémia (I–III., Bp., 1956–58, németül: 1960; oroszul: 1969); Szilikátüvegek fizikai tulajdonságai Bp., 1961); Kémia (Bp., 1967, átdolgozott kiadását sajtó alá rendezte Fischer Herbert, Bp., 1973).
