Neményi Lili
Neményi Lili (Igló, 1902. nov. 28. – Bp., 1988. júl. 14.): operaénekesenő (szoprán), színésznő, érdemes művész (1959), kiváló művész (1967), Horváth Árpád rendező felesége. Zenei tanulmányait Hoór Tempis Erzsébet, Kelen Hugó és Hetényi Kálmán irányításával végezte – magánúton. Nagyanyja, Szelényi Emília nevelte. Iskoláival egyidőben megtanult zongorázni – később maga tanulta énekes szerepeit, saját zongorakíséretével. Kolozsvárott, a Magyar Színházban vizsgázott 15 éves korában – hogy megkaphassa működési engedélyét. Öt évet töltött Kolozsvárott, Janovics társulatánál, ez volt gyakorlatilag a „főiskolája”. A következő évek állomásai: Szeged, Miskolc, Nagyvárad, Kassa, Debrecen, Bp., Eger, Békéscsaba, Gyula, Hódmezővásárhely. 1928-ban a Főv. Operettszínházban és a Magyar Színházban kapott szerepeket. 1922-31 között törzshelye ismét Kolozsvár, innen indult vendégszereplésre más-más városba. 1930-ban Miskolcon játszott. 1933-ban házasságot kötött Horváth Árpád rendezővel. Debrecenben Hoór Tempis Erzsébet foglalkozott hangjának képzésével; 1937-ben Mozart: Szöktetés a szerájból Blondéja, majd Császárné a Háry Jánosban. A Székelyfonó első vidéki színrevitelében a Lányt énekelte. 1939-ben egy Rádió-beli A vígözvegy-egyveleg élő adása után meghívták próbát énekelni a bp.-i Áll. Operaházba, s megbízták több szerep betanulásával. 1940-45 között könnyű sanzonokat énekelt Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, József Attila, Szép Ernő és Gábor Andor verseire. 1946-tól 1970-ig a bp.-i Operaház magánénekese volt. Emellett főszerepeket énekelt operettekben is. Vendégszerepelt Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Franciao., Jugoszlávia, Kína, Lengyelo., Mongólia, Nagy-Britannia, NDK, NSZK, Románia, Svájc és az USA nagyvárosaiban. – F. sz. Susanna (Mozart: Figaro házassága); Rosina (Mozart: Cosi fan tutte); Pamina (Mozart: Varázsfuvola); Zerhina (Mozart: Don Giovanni); Blonde (Mozart: Szöktetés a szerájból); Margit (Gounod: Faust); Violetta (Verdi: Traviata); Mimi (Puccini: Bohémélet); Csocso-szán (Puccini: Pillangókisasszony); Liu (Puccini: Turandot); Halka (Moniűszko: címszerep); Antónia (Offenbach: Hoffmann meséi). – Irod. Kitárt szívvel. Kötelességünk az emlékezés (riporter Kékesdi Gyula, Népszabadság, 1982. 201. sz.); Beszélgetés N. L.-vel (riporter Hankiss Ilona, Alföld, 1984. 1. sz.); A piramis (riporter Kristóf Attila, Magy. Nemzet, 1984. 17. sz.); Amikor én pályakezdő voltam… (riporter Borgó András, Muzsika, 1985. 5. sz.); A gyógyító memoár (riporter Valachi Anna, Magy. Hírlap, 1986. 27. sz.); Kerényi Mária: N. L. (Bp., 1986); Régmúlt idők női krónikása (Hevesi Szle, 1988. 5. sz.); Békés András: Emlékezés N. L.-re és Horváth Árpádra (Színháztud. Szle, 1990).
