Nemes Lampérth József; Lampérth
Nemes Lampérth József; Lampérth (Bp., 1891. szept. 13. – ? , 1924. máj.): festő. Az Iparrajzisk.-ban Vesztróczy Manó, majd a Képzőművészeti Főisk.-n Bosznay István és Zemplényi Tivadar növendéke volt. Nem fogadta el mesterei naturalista, akadémikus metódusát, a vita kiélesedése miatt el kellett hagynia a főisk.-t. Nagybányára, majd 1913-ban Párizsba utazott tanulmányai folytatására. Az I. világháborúban szerzett sebesülés következtében bal keze megbénult. Munkáira lassan felfigyeltek, több rajzát közölte a Ma c. folyóirat, s a Szépművészeti Múz. is vásárolt tőle. 1917-ben részt vett a Nemzeti Szalonban rendezett Fiatalok Kiállításán, 1918-ban pedig a MA III. demonstratív tárlatán. Sikerei ellenére is szörnyű nyomorban élt. A Tanácsköztársaság idején kinevezték a Proletár Képzőművészeti Tanműhely tanárává. 1919 végén letartóztatták, majd Berlinbe emigrált, ahol 1920-ban a Gurlitt-Galerieben nagy sikerű kiállítást rendezett. Egy itt megismert Ekström nevű svéd mecénás meghívására Svédo -ba utazott, de idegrendszere teljesen összeroppant. Az ideggyógyintézetben még néha nagyszerű műveket alkotott, végül azonban a sátoraljaújhelyi elmeosztályra került. Uitz Béla mellett ő képviselte leginkább művészetével az expresszív monumentalitást és aktivizmust a világháború előtti években. Konstruktív festői törekvései Cézanne-hoz kapcsolódtak és rokonok a német „fauves” festők stílusával. Hallatlan erőről tanúskodó, a formákat szintetikusan leegyszerűsítő szénrajzaiból és olajképeiből (Női akt stb.) többet őriz az MNG. 1963-ban az MNG rendezett emlékkiállítást műveiből. – Irod. Horváth Béla: N. L. J. leveleiből (Műv. tört.-i tanulmányok, Bp., 1960); N. L. J. (Katalógus, Molnár Zsuzsa előszavával, Bp., 1963); Molnár Zsuzsa: N. L. (Bp., 1967.)
