Nőhrer Árpád
Nőhrer Árpád (Bp., 1902. szept. 4. – Bp., 1970. febr. 24.): szakszervezeti vezető, országgyűlési képviselő. Eredetileg pék. 1916-tól az egyik fővárosi sütődében dolgozott. 1921-ben belépett az Élelmezésipari Munkások Orsz. Szövetségébe (ÉMOSZ). Részt vett szakmai sztrájkok szervezésében. Tagja lett a KMP-nak (1931). A harmincas évek súlyos bérharcaiban tevékeny szerepet vállalt, amiért többször letartóztatták és elítélték. 1932-ben az ÉMOSZ sütőszakosztályának vezetőségi tagja s a bp.-i keleti ker. titkára volt. 1934–36-ban a KMP bp.-i bizottságának tagja; a KMP képviselőjeként részt vett a Komintern VII. kongresszusán (1935). Hazatérése után illegalitásban élt. 1936-ban letartóztatták, kétévi börtönre ítélték. Kiszabadulása (1938) után ismét kezdeményezője lett a szakszervezetben a politikai munkának. 1942-ben büntetőszázaddal a K-i frontra küldték. 1944-ben szovjet hadifogságba esett. 1947-ben hazatért, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének (ÉDOSZ) szervező titkára, 1948-ban főtitkárh.-e, 1949–51-ben főtitkára volt. 1951-ben a Belkereskedelmi Min.-ban osztályvezető, majd az Élelmiszeripari Min. Sütő- és Tésztaipari Igazgatóságának vezetője lett. Haláláig az ÉDOSZ elnöke volt (1963–70). – M. Történelmi emlékek (Élelmezési Dolgozó, 1961. szept.). – Irod. Vadász Ferenc: Egy fáradhatatlan pártmunkásról (Népszabadság, 1977. szept. 4.).
