Novotny Emil Róbert
Novotny Emil Róbert (Marosvásárhely, 1898. jan. 1. – Bp., 1975. aug. 15.): festő, Munkácsy-díjas (1957), érdemes művész (1968). Tizenötéves korában a Kernstok Károly vezette Művészház-beli festőisk.-ban kezdte művészeti tanulmányait. Később járt az Iparrajzisk.-ba, majd a Képzőművészeti Főisk.-ra, ahol Balló Ede növendéke volt. Végül ismét Kernstok irányításával a Képzőművészeti Szabadisk.-ban tanult, s nyaranta megfordult a nyergesújfalui művésztelepen is. 1920-ban Olaszo.-ba ment, ahol három esztendeig élt. Előbb mint keramikus, aztán mint bronzöntő munkás dolgozott. Itáliai tartózkodása döntő hatással volt festészetére, sok olajképet, akvarellt, rajzvázlatot készített. 1925-ben Nagybányára ment, közeli kapcsolatba került itt többek között Ferenczy Bénivel és Kmetty Jánossal. Kmetty János javaslatára 1927-ben beválasztották a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) tagjai közé. Temperamentumos, napfényes képeivel rendszeresen szerepelt a KÚT kiállításain. Művészetének fő témáját mindig közvetlen környezete adta. Festményeiből, grafikáiból több gyűjteményes kiállítást rendeztek, többek között a bp.-i Nemzeti Szalonban, a Tamás Galériában, az Ernst Múz.-ban, a Fényes Adolf Teremben és a Csók István Galériában (1973). – Irod. Frank János: Meghalt N. E. R. (Élet és Irod., 1975. 35. sz.).
