Nyergesi János
Nyergesi János (Nyergesújfalu, 1895. jún. 9. – Nyergesújfalu, 1982. dec. 22.): festő, grafikus. Művészeti tanulmányait szülőfalujában, Kernstok Károly szabadisk.-jában kezdte, majd mestere támogatásával, 1910-től annak bp.-i szabadisk.-jában folytatta. Később az Iparrajzisk.-ba iratkozott, ahol 1913-ban Próféta c. üvegablakával egy ösztöndíjpályázaton első díjat nyert. 1919-ben tevékenyen részt vett Kernstok nyergesújfalui szabadisk.-jának munkájában. 1926-27-ben Párizsban a Julian Akad. növendéke volt. Az 1930-as évektől fizikai munkásként dolgozott a lábatlani cementgyárban és a nyergesújfalui Eternit- és Viscosa-gyárban. Rendszeresen részt vett kiállításokon is. 1945 után művészeti tevékenysége aktívabbá vált. Figurális meghatározottságú művészetét egyfajta „expresszív naturalizmus” jellemzi. Pályája kezdetén erősen hatottak rá mestere, Kernstok és a Nyolcak törekvései, innen ered műveinek expresszív lendülete. Később az őt körülvevő apró tárgyak hétköznapi világa felé fordult, melyeket naiv szeretettel formált egyszerű képi kompozícióba. A „kevéssel sokat mondás” vált ars poeticájává. Főként portrékat, életképeket, tájképeket festett, s a motívumokat közvetlen környezetéből merítette. Kedvelte az akvarell- és a tustechnikát. – Ismert művei: Fiúportré (1910); Feleségem alszik (1958, tus); Önarckép (1963); Utcarészlet (1970, olaj). Fontosabb egyéni kiállításai: Bp., Alkotás Művészház (1923), Fényes Adolf Terem (1957, 1964); Esztergom, Balassi Bálint Múz. (1954, 1968, 1975); Székesfehérvár, István Király Múz. (1957); Nyergesújfalu (1983, emlékkiállítás). – Irod. Katalógus-előszó (Bp., 1923); Ginczinger Ferenc: Ny. J. (Esztergom, 1939); Katalógus-előszó (Székesfehérvár, 1957); Frank János: Ny. J. (Művészet, 1963. 5. sz.); Dévényi Iván: Ny. J. 75 éves (Művészet, 1970. 4. sz.); Katalógus-előszó (Tata, 1983).
