Nyisztor György
Nyisztor György (Szatmárnémeti, 1869. dec. 22. – Bp., 1956. jan. 7.): földmunkás, politikus. Apja földmunkás, anyja cseléd volt. Gyermekkorában cselédnek, azután gulyásbojtárnak, kanásznak adták. Később favágó; majd Szatmárnémetiben a szeszgyárban dolgozott napszámosként. Az 1890- es évek elején kapcsolatba került a kubikosmozgalommal, hamarosan megismerkedett a szocialista eszmékkel, s Szatmárnémetiben két társával megalakították az SZDP helyi szervezetét. Vidékre járt, szervezte a magyar és román munkások, földmunkások aratósztrájkjait, munkásmegmozdulásait. 1906. jan. 7-én a Magyarországi Földmunkások Orsz. Szövetségének alakuló ülése a központi vezetőségbe, majd a Szövetség titkárává választotta. Mint függetlenített vezető vett részt az ország különböző pontjain megélénkülő sztrájkmozgalmakban, s hamarosan a mozgalom egyik legismertebb agitátora lett. Igen jó szónok. Részt vett a Mezőfi Vilmos és hívei elleni vitákban, valamint 1907-ben a pécsi szabadoktatási kongresszus munkájában. Cikkeket írt a földmunkások lapjába, a Világszabadságba. A Szövetség vezetőségén belül mindinkább a következetes baloldali álláspont vezéralakja. Részt vett az 1918. októberi forradalmi megmozdulást előkészítő szociáldemokrata megbeszéléseken. A köztársaság kikiáltása után a párton belül a baloldalhoz tartozott, 1919. márc.-ában belépett a KMP-be, a Tanácsköztársaság idején földművelésügyi népbiztos. A proletárdiktatúra bukása után igyekezett a Földmunkás Szövetséget továbbra is fenntartani, azonban néhány nap múlva, aug. 5-én elfogták. 1920-ban kilenc népbiztos társával együtt bíróság elé állították. A hírhedt népbiztosperben életfogytiglani fegyházra ítélték. 1921-ben a fogolycsereegyezmény keretében a SZU-ba került. 1945-ben nyugdíjasként hazajött s pártmunkát végzett haláláig. – Irod. Takács József: A földmunkásmozgalom története (Bp., 1926); Réti László: Ny. Gy. (Csillag, 1956. 3. sz.); Réti László: Ny. Gy. (Szabad Nép, 1956. 8. sz.)
