Nyisztor Zoltán
Nyisztor Zoltán (Debrecen, 1893. dec. 25. – Róma 1979. dec. 4.): jezsuita teológus, író, szerkesztő. Szatmár egyházmegyéből került fiatalon a római Collegium Germanicum-Hungaricumba. Tanulmányai végeztével visszatért egyházmegyéjébe, s ott teológiai tanárként, majd a püspöki aulában működött. 1919-től Bp.-en élt, Bangha Béla mellett az úgynevezett „harcos katolicizmus”-nak lett egyik vezéralakja. A Magyar Kultúrában, a Nemzeti Újságban és az Új Nemzedékben jelentek meg polemikus hitvédő írásai. Rendszeresen járt lelkigyakorlatos körutakra, országszerte ismert szónok volt. Bangha Bélával együtt tett missziós körutat Dél-Amerikában. A harmincas években a konzervatív kat. szellemi mozgalmakat irányította, számtalan jezsuita kiadvány szerkesztésében vett részt, heves küzdelmet vívott a különféle szekták ellen. Bangha Béla élete és műve (1941) címmel összefoglalta a kat. megújulás történetét is. Az egyház új szociális tanítását népszerűsítette (A munka méltósága és jogai, Bp., 1943). 1945-ben börtönben volt. Kiszabadulva Rómába távozott, majd Spanyolo.-ban élt, ahol több munkája spanyol nyelven jelent meg. Később Dél-Amerikába költözött, az ottani magyarok között fejtett ki pasztorációs tevékenységet. Végül Rómában telepedett le, itt a konzervatív körök egyik legbefolyásosabb személyiségeként írta cikkeit és tanulmányait a jobboldali m. emigráció lapjaiban és folyóirataiban. Forrásértékű könyvet adott ki századunk kat. megújulásáról Ötven esztendő címmel (Bécs, 1962). Ebben a hazai katolicizmus két világháború közötti mozgalmairól és kiemelkedő egyéniségeiről rajzolt képet. A párbeszédes kat. törekvéseket elítélte, mereven elzárkózott a világnézeti nyitás gondolatától. – M. A szociális kérdés (tanulmány, Szatmár, 1919); Szekták Magyarországon (tanulmány, Bp., 1926); Adventisták (tan., Bp., 1927); Az üdvhadsereg (tanulmány, Bp., 1928); Neumann Teréz, a stigmatizált (tanulmány, Bp., 1929); Felhőkarcolók, őserdők, hazátlanok (útiképek, Bp., 1935); Mandarinok, kulik és misszionáriusok (útirajzok, Bp., 1937); Kalandozás a Balkánon (útirajzok, Bp., 1940); Bangha Béla élete és műve (Bp., 1941); En las ganas del espionaje ruso (Madrid, 1951); Ötven esztendő. Századunk katolikus megújulása (Bécs, 1962); Vallomás magamról és kortársaimról (Róma, 1969); Ami a Vallomásból kimaradt (visszaemlékezések, útijegyzetek, Róma, 1971); Idegen az idegenben (visszaemlékezések, München, 1973); Jézus földi élete (tanulmány, München, 1975); A dzsungel indiói (visszaemlékezések, Toronto, 1978).– Irod. Magyary Gyula: Ny. Z. (Katolikus Szemle, Róma, 1980); Havasi Gyula: Magyar katolikusok szenvedései 1944-1989 (Bp., 1990).
